Fülszöveg:
Edgar Freemantle jól menő építési vállalkozó, gazdag, kiegyensúlyozott, középkorú férfi, boldog családapa. Egy szép napon szörnyű munkahelyi balesetet szenved, kis híján életét veszti. Súlyos testi fogyatékossággal felépül ugyan, ám pszichés problémáival nehezen birkózik meg. A házassága tönkremegy. Pszichiátere "földrajzi kúrát" javasol, valamint azt, hogy olyasmibe kezdjen, amit régen nagyon szeretett csinálni.
Így hát Edgar a floridai Duma Keyre költözik, erre a turistáktól kevéssé látogatott gyönyörű helyre, kilátással a Mexikói-öbölre. És olyasmibe kezd, amit egykor nagyon szeretett csinálni: rajzolni és festeni.
Ő lepődik meg a legjobban, amikor műveivel óriási sikert arat, és itt szerzett barátai, a rokon lélek Wireman, valamint a művészetpártoló idős hölgy, Elizabeth Eastlake unszolására kiállításon mutatja be munkáit. S amit Edgar idáig csak sejtett vagy érzett, bizonyossá válik: műveinek természetfeletti erejük van, és az események tragikus láncolatát indítják el...
Van benne minden, ami kell: felvezetés, misztikum, a karakterábrázolás szokás szerint zseniális, történet felépítése szintúgy, végig tűkön ültem, mi sül ki ebből, szóval ebben nincsen hiba. Viszont a végétől más vártam... ennél az is jobb lett volna, ha King simán nyitva hagyja a történetet, nem magyarázza meg, mi miért hogyan, hanem rábízza ezt az olvasók fantáziájára. Egynek jó volt, de nem az a fajta történet, ami után sokáig csak nézek magam elé, vagy amit majd újra fogok olvasni. Igazából kicsit bánom is, hogy megvettem. De egyszer mindenképp érdemes elolvasni.
Ezen a videón pedig a szerző beszél a regényről:
Ezt mondtátok