AnnGel blogja

Azt már kezdem feldolgozni, hogy attól, hogy szülő lettem, nem tudom a választ automatikusan egy csomó kérdésre (pl mennyi ruhát adjak a gyerekre??), meg hogy nem lettem hirtelen rendesebb vagy tisztább (pl sosem vasaltam a gyerek cuccait, és nagyon hamar leszoktam a sterilizálásról is).

Na de az, hogy rendszeresen elfelejtem megmosni a gyerek kezét?? Komolyan már. Csak evés után jut eszembe, hiszen tiszta dzsuva olyankor (szeret maga csipegetni, amitől minden olyan lesz), hogy de bazdmeg evés előtt megint elfelejtettem, elképesztő, arcom lekaparom. Szétmászkálja a lakást, taperálja a cipőt, összeszedi a szöszöket, én meg utána leültetem, oszt egyé.

Szerencsétlen, mi jöhet még?

Változó a hangulat, mármint a gyereké (amitől erősen függ az enyém), három nap hisztéria után visszatért a szokásos cukiságba, közben dől a nyála és a taknya, úgyhogy ezt is rá lehet fogni a fogaira (mint mindent kb 2 éves koráig).

Közben valamikor én is lábon kihordtam egy megfázást, nem is tudom, hányadikat január óta, de most igyekeztem nem tudomást venni róla. Eddig mindig figyeltem arra, hogy pihenjek, tea, mert jaj, beteg vagyok, most meg ha fájt a fejem, bevettem egy gyógyszert rá, lefekvés előtt toltam orrsprét, hogy kapjak levegőt, de a fennmaradó időben úgy tettem, mintha nem lenne semmi bajom

A gyerek megtanulta kinyitni a konyhaszekrényeket, most örülök csak igazán, hogy van ajtaja a konyhának, mert így legalább addig nyugtom van, amikor éppen nem csinálok ott semmit.

Hónapok óta foglalkoztat, hogy vegyek egy rollert, aztán mindig elvetettem, mert úgy gondoltam, hogy ritkán használnám. Aztán most elhatároztam magam, két napja megvan, persze csalinkázó gyalogosok vannak mindenhol, még tapasztalom, hova érdemes használni, meg mennyire merem gyerekkel a hátamon. Első este persze kapásból elgurultam vele az astoriához, hogy kipróbáljam, mennyi idő eljutni táncra (2.5 km), szerdán alig tudtam megmozdulni, kellenek hozzá combizmok, na. Elméletileg háromszor gyorsabb vele menni, mint gyalog, ami biztos igaz akkor, ha nincsenek kereszteződések, meg járdáról le, járdára fel. Ha más nem, arra tökéletes, hogy a metróhoz/villamoshoz elguruljak vele.

Persze a szombat úgy kezdődött, hogy reggel 7-kor csengettek a rendőrök, hogy mi öntöttünk-e le egy ház előtt parkoló kocsit piros festékkel. Oké.

A gyerek meg kitalálta az utóbbi napokban, hogy teljes hangerőn ordít, nem sír, hanem kiabál, próbálom neki tanítani a "halkabban" fogalmát, eddig kevés sikerrel. Itthon, babakocsiban, villamoson. Ha nem hagyja ezt abba, akkor biztos, hogy meg fogok őrülni, érzem, hogy gurul el a gyógyszer, nem gondoltam volna, hogy ez ennyire kurva idegesítő. Még egyszer sem gondolkodtam el azon komolyabban, hogy heti pár alkalommal beadnám családi napközibe, de az utóbbi pár nap után nagyon csábítónak tűnik ez a lehetőség.

Én csak csendet szeretnék, meg olvasni.

Az tartja bennem a lelket, hogy háromnapos hétvége jön, ezért a szemközti építkezésnél végre kuss lesz. Eddig nem nagyon zavart, de két napja pakolnak fel teherautóra valami maradék földet, kurva zajos, fél 7-kor kezdik, szerencsétlen gyerek aludnia 8-ig, de felébred, visszateszem, visszaalszik, majd újabb zajok miatt megint felébred. Na majd alszik napközben, JA NEM, mert megint zajos valami szar, a gyerek kedve is szar, minden szar, fáradt, állandóan elesik, beüti magát, nyűgös, kiabál, nincsen türelme a pelenkázáshoz, szaros seggel megfordul és mászni kezd. Én meg ilyenkor nem vagyok jó szülő, én is ideges leszek, és fáradt, és veszekszem egy 11 hónapossal. Én értem, hogy a világ nem foroghat körülöttünk, de azért egy kicsit mégis csak foroghatna.

Meg persze a sorozatok.

Szerdán indul A szolgálólány meséje, én meg el akartam olvasni a könyvet is, úgyhogy most belevetettem magam. Na meg az Amerikai istenek, és azt is újra át akarom futni előtte, de ebből lehet, hogy inkább read along lesz. És jön még egy csomó sorozat, Fargo, Twin Peaks, Leftovers már el is indult, ÚRSTN. Rick and Morty!! Sense8!!!

Nem bírom ezt a nyomást.

Ebben az esős nyomott időben váratlanul alszik még egyet a kislány, úgyhogy akkor gyorsan írok bővebben.

Szóval voltunk négyesben Párizsban, vittük férjem nagyobb lányát is, és egyszerre volt az egész könnyebb meg nehezebb is. Nehezebb azért volt, mert valamiért a kicsike szarabbul viselte az éjszakákat, mint Barcelonában, felébredt éjjel, aztán reggel 7-kor már fenn kukurikúlt. Nem volt vészes, csak általában ő olyan, hogy letesszük, aztán alszik reggelig, nem kell esténként még altatgatni, de igazán nem volt para, csak meglepő kicsit.

Könnyű meg azért volt, mert a nagylány már 10 éves, önálló, mármint érted, elé teszed a reggelit és megeszi, felöltözik, megfürdik, ami üdítően hat egy tízhónapos mellett. Mindig kérte, hogy hadd etesse a kicsikét, ami hatalmas segítség volt, hiába csak 10 perc. Reggel, mikor a férjem készülődött, én meg a reggeli után pakoltam, akkor tök jó volt, hogy közben a picinny megkapta a kajáját, és nem kellett még azzal is vacakolni. Ezek a 10 perces segítségek is sokat lendítenek a dolgok menetén reggeli készülődés közben. Ja, és hipp-hipp-hurrá annak, aki kitalálta a zacskós gyümölcspürét, mert maszatolás nélkül oda lehet adni a gyereknek, illetve mivel nincsen üvegben, sokkal könnyebb. 

A programok főleg nagylány-kompatibilisek voltak, szombaton érkeztünk, vasárnap várost néztünk, távoli sokadik unokatesóval találkoztunk (még több gyerek!!), piknikeztünk egy parkban, kávé, fagyi, meglepően meleg volt és leégtünk. Hétfőn egy vidámpark-állatkert keverékben a Jardin d'Acclimatation-ban jártunk, kedden egész nap Cité des Sciences, ahova már másfél éve is akartunk menni, de akkor sztrájkoltak a tűzoltók, és nem nyithatott ki. Szerdán meg séta a Sacré-Cœur környékén, aztán repülés haza. Állandóan megzavart, hogy tovább van világos, mint itthon, nagyon észnél kellett lenni, hogy este 7 körül azért már orientálódjunk haza a kicsike miatt, közben meg hétágra tűzött a nap. De szuper volt.

Az első igazi hiszti: orrszívás után (mert ismét betegek vagyunk mindketten, hurrá!) nem engedtem, hogy a szutykos orrszívóval játsszon. Földhözverődés, utánam mászás, konstant üvöltés. Kezdődik <3

Az első tényleg, de tényleg átaludt éjszaka: mármint eddig is lehúzott 12 órát egyben, de késő este mindig kapott még egy adag tápszert, amit álmában megevett. Időről időre kipróbáltam nélküle, de akkor hajnalban felkelt. Egészen eddig. Már két napja tolja este 8-tól reggel 8-ig az alvászatot.

Majd még írok arról, hogy Párizsban voltunk négyesben (férjemmel, nagylányával és a picinnyel), de ma fellépésünk lesz, és nagyon izgulok. Egy éve léptem fel utoljára, akkor nagyon terhesen, és azóta hiába volt többször is a Szimplában műsor, sosem értem rá. Október óta készültek a koreográfiák, háromban leszek benne, nehezítésképpen persze húsvét van, az egész családot aköré kellett logisztikáznom, hogy a ma esti shown rajtam kívül a férjem is ott tudjon lenni. Erre megbetegedett a nagylány, nem merjük összeereszteni a picinnyel, szóval a nagyra nagyszülők, picinnyre a férjem fog vigyázni, én meg megyek táncolni. Basszus.

És ilyenkor olyan mérges vagyok, hogy nem barátkozós a szomszéd, akivel meg egyidős a gyerekünk, próbáltam felé nyitni, de zárkózott, komolyan, itt élünk egymástól 5 méterre, és nincsen senki, akire rábízhatnék egy alvó gyereket. Ja, mert amúgy fél 8-tól aludni fog, az előadás meg 8-tól kezdődik. Agyvérzést kapok azonnal.

Azt hiszem, hogy az egyik szeretetnyelvem a főzés, nem tudom megmagyarázni, mert sokszor inkább teher, meg az esetek többségében nem kreatív, mert csak gyorsan legyártok egy túrógombócot, de mégis, milyen jó azt enni másnap ebédre, meg a férjemnek is ízlik, és dobozol magának belőle, meg tök jó curryket is gyártok, most meg gulyáslevest, na mindegy. És a gyereknek is főzök, vagyis főztem, múltidő, de törtem a fejem, hogy mit egyen, egy kis alma fahéjjal és zabbal, vagy egy kis édesburgonya cukkinivel, esetleg a fagyasztóból valami mirelitválogatás (egy kis borsó, kukorica, brokkoli), egy kis zöldfűszer, olívaolaj, sütőtökös-gesztenyés csirke (de kurvanehéz natúr mirelitgesztenyét találni) meg vettem köles- és rizskását is neki a gyümölcsökhöz, karobot, mert hogy jobb, mint a kakaó, szóval a lelkemet kitettem azt hiszem.

A gyerek étvágya meg változó volt, hol fél üveg, hol a háromszorosa, de evett nagyjából mindent, ami édes. Egészen két-három héttel ezelőttig. Persze nem tartom magam szívbajosnak, ha nem eszik, akkor nem, éhen halni nem fog. Persze délután csak jóllakottan hajlandó aludni, így kevés evésnek tápszer volt a vége, de nem vagyok hajlandó állandóan banánt adni neki azzal a felkiáltással, hogy azt legalább megeszi.

Én meg logisztikáztam, előre főztem, hámoztam, pároltam, pürésítettem, kicsi porciókban fagyasztottam, a kislány meg 2-3 kanál után mindentől elfordult. Ami nem is lenne akkora baj, de éreztem, hogy bennem meg ment fel a pumpa és az ideg, hogy ezért melózok én? De hát nem szabad idegesnek lenni egy 10 hónapos gyerekre. Szüleim csendben röhögnek a háttérben, híresen válogatós voltam. Érdekes, nagyszülőknél mindig marha jól evett a picinny, 5 perc alatt betolta az adagot, még az előkéje is tiszta maradt, olyan szépen evett. Persze, nagymama magic, meg vidéki levegő, aha, aztán leesett. Olyankor mindig üveges bébikaját kapott, azt meg imádja. Micsoda malac!

Nem vagyok az üveges kaják ellen, én imádok mindent, ami az életet megkönnyíti, és amikor nagyszülőknél vagyunk, akkor nem állok ott neki főzőcskézni, meg előtte este azon görcsölni, hogy előre főzzek valamit, hogy legyen mit vinni. De amikor itthon vagyunk, akkor előtör belőlem a fillérbaszó, persze, majd fizetek 300 forintot egy alma-banán keverékért, 400-at meg egy húsos főzelékért, amikor tényleg pikk-pakk meg lehet párolni egy kis almát, fagyasztóból kivett brokkolit, meg a gondosan előre felkockázva fagyasztott csirkemellet, na MINDEGY.

De nem kell neki. Ami nem dráma, hát egye az üvegeset, nekem is egyszerűbb, csak előveszem, kinyitom, 5 perc alatt belapátolja, nincsen turmixolás, pacsálás, mosogatnivaló. Csak hát a lelkem, ó, a lelkem.

Már másfél hete nem beteg senki! És az idő is csodálatos, rám teljesen nem jellemző módon indokolatlanul sétáltam többször is, meg jegeskávékat is ittam.

A héten már voltam tornázni is, méghozzá szerdán gyerek nélkül, ami baromi furcsa volt, és ezért kényszeresen mások babáját kellett taperálnom (megengedték). Az volt, hogy anyám pár hete felvetette, hogy amikor vigyáznak a kicsire, akkor mi lenne, ha náluk aludna, és akkor nem kell éjfélig a kanapénkon aszalódnia, majd hazamennie. Logikus, úgyhogy ki is próbáltuk, ez volt három hete. Nade! Anyósom óvatosan megemlítette ezen felbátorodva, hogy reméli, lassan megengedem, hogy a kislány náluk is aludjon, mert nagyon örülne neki. Én meg nem vagyok semmi jónak elrontója, persze, aludjon.

Persze ez nem ennyire egyszerű, bár anyósomék fektették már nélkülünk, de akkor nálunk aludt, szóval olyan még nem volt, hogy nem nálunk és nélkülünk. Így kedden tartottunk egy főpróbát, ahol én még ott voltam, de nem én fürdettem, majd alvás utána hazajöttünk, és szerdán délelőtt hazahozták a kicsikét (én meg elmentem nélküle tornázni). Szombaton pedig "élesben" aludt ott, én csak egy kicsit sírtam (hurrá!), a gyerek macskát kergetett, játszott, evett, aludt, mi meg a Trafóban megnéztünk egy újcirkusz előadást (Svalbard Company - All genius, all idiot), ami nagyon tetszett, utána meg a Kutya vacsorájára mentünk az akváriumba, ahova egy barátunk hívott, és előtte sosem hallottam őket, de tökre élveztem. És éjjel fél 1-re értünk haza, 9-ig aludtam, mekkora luxus már, szuper.

Amúgy mostanában elég szarul alszom, hajnalban állandóan megébredek, nem bírok visszaaludni, szóval kipróbáltam egy gyógynövény alapú nyugtató/altatót. Nem tudom, hogy ettől-e, de azóta meg baromi élénk álmaim vannak, mint például leejti valaki a gyerekem, meg hogy kokózom (???), miért ó. De legalább kevesebbszer ébredek tényleg, hurrá.

Elkezdtem a A Series of Unfortunate Events-et, amit meglepően mélyen érint, mert a legkisebb gyerek kb a lányommal egyidős, és hát bajban van, meg minden, és az nem jó, jaj a szívem. Meg megy a Big Little Lies, és látom, hogy elindult a Rick and Morty is, szóval van mit nézni. Közben meg Baráth Katalintól az Arkangyal éjjel-t olvasom, amiben férfiak verik a feleségeiket (ami nem jó), de aztán ezek a férfiak is aztán összeverődnek egy vascsővel (ami jó). Meg A kauzalitás angyalát Rajaniemitől, ami biztos érthetőbb lenne, ha nem egy éve olvastam volna az előző kötetet, de egyelőre nagyon hard sci-fi, nem tudom, szeretem-e.