Mai gyöngyszem:
Szereplők: én, nem működő internettel
HP: helpdesk (vagy hülyepitsa, kinek mi)
20 perce kavarás, szenvedés, újraindítottam-e már a modemet (perszehogy), milyen hibaüzenetet ír ki a gép (semmilyet) ésatöbbi.
HP: Milyen programot használ?
Én: (pár másodperc csend) Mire gondol? Böngészőre, vagy...?
HP: (enyhe ingerültséggel a hangjában) Nem, hanem hogy milyen programot használ a gépen??
Aztán sikerült rájönnöm, hogy a drága az operációs rendszerre gondol...
Szeretném megnézni moziban a Tükrök c. filmet, de nem egyedül, mert borzalmasan fosós típus vagyok. Valaki?
"És ezt képtelen volt elmagyarázni anyjának meg apjának, a fény teremtményeinek. Azt sem tudta megértetni velük, hogy hároméves korában a kiságy végében a takaró nagy kupac kígyóvá változott, amelyek hideg rezzenéstelen szemekkel meredtek rá. A gyerekek sohasem győzik le ezeket a félelmeket, gondolta. Ha egy félelmet nem lehet kifejezni, lehetetlen legyőzni. És a gyermeki agyba zárt félelmek túl nagyok ahhoz, hogy kimondhatóak legyenek."
Az új South Park rész után nem fogok tudni ugyanúgy tekinteni az aluljáróban és egyéb helyeken zenélő indiánokra (vagy kikre). De hogy röhögni is fogok innentől, az már tuti.
Amúgy családi nyaralásfélén vagyok, és próbálok nem idegbajt kapni kamasz ill. kamaszodó rokonaimtól. Esküszöm, a fél éves unokaöcsém egész napos hisztivel sem tudna úgy felhergelni, mint ez a két hülye 5 perc alatt. És ebből az egyiket már el sem tudom kalapálni, mert már méretre akkora, mint én. Argh.
Általános iskolás elsős koromban év végén, "kiemelkedő tanulmányi eredmény" címén jutalomkönyvként kaptam meg a Peti, Ida és Picuri című képregényt. Mire Anyum rájött, miről szól, addigra el is olvastam. Merthogy ez egy felvilágosító kötet, hiszen mi mást adhatnánk jutalomkönyvként egy 8 éves gyereknek? Azóta öcsém ollós időszakának egyik áldozatává vált, gyász. Nade.
Mindig nosztalgiával gondoltam a rajzokra, a fantasztikus mondatokra, és ma rájöttem, hogy még az is lehet, hogy megtalálom valahol... és IGEN! Megtaláltam, megvan, zsííír!
Kedvenc mondatok:
Amikor megöleljük egymást a mamával, előfordul, hogy kedvünk támad összebújni. Olyankor a fütyim megnő és föláll. [...]
Amikor a legjobban éreztük magunkat, [...]
LOL, sírok.
Innen letölthető.
Mindig is úgy képzeltem, mikor majd válság lesz, bármilyen, akkor megnyílik a föld, elszürkül az ég, és huplila döglött madarak fognak potyogni az égből. De nem. A kocsik mennek tovább, csapból továbbra is folyik víz, és a TV továbbra is sugározza butító műsorait. Ha nem mondanák be néha, hogy mi van, fel sem tűnne. Bizarr, hogy az életem megy tovább a saját kis örömeivel, és saját kis problémáival, miközben körülöttem a világ összeomlóban van.
Talán lassan aktuálissá válik a "húzzunk ki egy erdőbe, éljünk faházban, és szarjunk le mindent" projekt. Még mielőtt nem késő.
Új Haggard albumot hallgatva kaptam fel a fejem erre a dalra, hogy hé, én ezt ismerem! Próbáltam rájönni, hogyan lehet ez, mikor az album idei, és hogyan hallhattam 11-es koromban a végzősöket erre nyitótáncolni gimiben bálon... nos úgy tűnik, ez egy ismert spanyol ballada, youtube-on ahány találat, annyi féle feldolgozás. Gyönyörű dal, jelenleg favorit, szöveg magyar fordítással itt.
Haggard - Hijo De La Luna
Ezt mondtátok