Felfáztam. Milyen jó is erre ébredni 4kor, forró vízben ücsörögni, gyógyszert bevenni (hálisten volt még itthon pár darab), teát inni, majd nem visszaaludni (mert alváshoz persze túl szarul vagyok). De legalább nézek sorozatot, ha már egyszer így alakult.
Lássuk meg a rosszban is a jót c. előadássorozatunk sokadik részét olvashatták.
Hazaérve marhára megkívántam a sushit, legtöbb étterem persze már zárva, kivéve egyet. Szóval a mai napi izgalom kimerült abban, hogy vajon sikerül-e versenyt futva az idővel leadni a rendelést, még mielőtt bezár a kajálda, és igen, volt rá 5 percem, hogy kitaláljam, mit akarok enni.
Amúgy tökre büszke vagyok magamra, azt hittem, hogy nem sikerült beosztanom az időmet, erre mégis.
Ennek a posztnak semmi értelme.
Éhes vagyok.
Update: a futárnál nem hogy apró nem volt, de pénz sem, semennyi sem (?!??), én meg hiába jelöltem be a rendszerben, hogy nagy címlettel fizetek, nézett rám, hogy hát ezt így most nehezen. Aztán megoldottuk, kb hozzám vágta az iratait, én meg adtam neki felváltandót, és elmagyaráztam, merre van az éjjel-nappali.
Kaland az élet.
A sushi pedig finom volt, az ára is korrekt, de mohó módon sokat rendeltem, maradt még. A csomagoláson az van, hogy 4 órán belül fogyasztandó, de remélem ez kamu, és eláll 24 órát. Ugye eláll?
Ez meg videó, árnyjáték, tök jó:
Szerdán hosszas szervezés után eljutottunk a Corvin moziba, ahova mint kiderült, véletlenül a 3D-s vetítésre foglaltam jegyet (mást nem is adnak ott), így kényelmetlen szemüvegben, de plusz élményt várva ülhettük végig a 90 perces animációs filmet.
A történet egy lányról szól, aki új házukban talál egy ajtót, amögött pedig egy másik világot, más szülőkkel, izgalmasabb elfoglaltságokkal, jobb játékokkal. Mivel a saját világában eléggé unja magát, egyre több időt tölt itt, míg rá nem jön, hogy új anyjának csak azért kell ő, hogy elcsábítsa és felfalja a lelkét. Coraline szabadulni próbál, de közben szülei fogságba esnek, így arra kényszerül, hogy játsszon: az életükért. A történetről talán elég is ennyi, főleg, hogy már itt is írtam a könyvről, szóval lássuk a filmet.
Ami a legjobb: az első jelenetben egy kezet látunk, mely éppen felszabdal, kibelez, majd újratöm és kicsinosít egy játékbabát. Ez olyan hatásosra sikerült, hogy a rosszullét kerülgetett (jelzem, néztem már Fűrész filmet moziban, szóval edzett vagyok már), a vatta ahogy kifordul egy játék száján keresztül... hatásos. A történetet kicsit átdolgozták, kerültek bele új szereplők, de ez nem rontott rajta semmit, a látvány a helyén volt, hasonlónak képzeltem a házat és a szereplőket a könyv alapján.
A 3D hatás semmit nem tett az élményhez, leszámítva talán két jelenetet. Jó lenne már egy olyan filmet is megnéznem, ami kifejezetten erre van kihegyezve (volt szerencsém a T-Rexhez is, ehh), az eddig tapasztalatok nem igazán győztek meg (főleg nem ennyi pénzért).
Nade aki szereti Gaimant, a rémálomszerű meséket és a gombszemű babákat, az nézze meg, de ne költsön a 3Dre, nem éri meg. Vagy inkább csak olvassa el a könyvet, közhely, de tényleg jobb (és még rövid is, nem fog sokkal tovább tartani, mint maga a film).
(Trailer)
Mit énekelget az, aki túl sokat foglalkozik valószínűség-számítással?
You're Poisson running through my veins...
Kaptam ilyet, küldöm minden irodában dolgozónak, indzsoj:
Office
Csütörtökön nem mentem vezetni, helyette metrólátogatáson voltam, legalább okosodtam, pl megtudtam, hogy az alagutak teljesen önellátó szektorokra van bontva, saját víz és áramellátással, meg levegőszűrővel, 3 napig el lehet lenne lenni, igaz, a híresztelésekkel ellentétben kaja nincsen az óvóhelyeken. Aztán készültem, tanultam, amire büszke vagyok, mert azóta nem nagyon.
Pénteken reggel elmentem jógázni, majd meghaltam, de nagyon tetszik, meg itt van 5 percre, nem kell utazgatni hozzá. Legalább pótlom a mozgáshiányt, amit az önvédelem megszűnése okozott.
Aztán vezettem, méghozzá egész jól, bár kétszer rámdudáltak, hogy sorvadna le a kezük a bunkóknak. Végül az este egy egész kellemes borozásba fulladt, amit szombat délelőttre hevertem ki.
Szombaton elhatároztam, hogy tényleg tanulni fogok, de előtte még kimegyek Kerepesre, ott vágunk botnak valót, legalább kis mászkálással rádolgozom jóga miatt sajgó izmaimra. Végül a kintlét elhúzódott, gyújtottunk tüzet is, és csak fél 7 fele elindultunk haza. Fogadkoztam, hogy korábban lelépek, és így tanulok, meg úgy házit írok, de közben kiderült, hogy az egyik leányzó, akivel kinn voltunk (és szablyázni is jártunk együtt), a Ráday-ba készül, és tartsunk vele. Visszafele a 20 perces HÉV út alatt meg lettem győzve, hogy ezt én is akarom, így mentem úgy, ahogy voltam: poros bakancs, füstszagú ruha, szélfútta haj, így kell ezt, nem?
Túl korán érkeztünk a helyre, így vettünk egy doboz sört, és iszogattunk az utcán. Ekkor felbukkant egy csaj, megszólított minket, és tök jó arcnak tűnt, amíg ki nem derült (és innen látszik, milyen kicsi a világ), hogy ő a Jobbik valamilyen nemtommilyen basszájbának a nője, így hamar politikára terelődött a szó, amiben nem volt köszönet. Nehéz úgy vitatkozni, hogy a másik már nem nagyon van magánál, és a legkisebb felvetett kételyemet is támadásnak veszi.
Ekkor megérkezett szablyatársnőm a barátnőivel, így a nemtomhányadik sör után azt vettem észre, hogy velük táncolok (nyugi, rockzenére, azért ANNYIT nem ittam, hogy discora). És ami döbbenetes, hogy jól éreztem magam.
Ma pedig hazaértem délre, ami persze már egy óra volt (óraátállítás rulz), próbáltam tanulni, de inkább csak aludtam, most meg itt vagyok késő este, elkészítettem másfél házit, és b-terven töröm a fejem, hogyan is készülök fel a keddi ZHra... asszem holnap nem megyek be suliba.
Irgalmatlanul fáradt vagyok, le is dőlök aludni. Még jó, hogy pihentem a hétvégén... :iróniajel:
Így kell ezt.
Reggel áramszünet volt, ezzel teljesen felborítva a napi rutinomat: 8 után kelés, gép be, reggeli mellett netezgetés, TVn hírek megnézése, mindez fél 10ig, majd suli, szóval olyan dolgok, amiket általában mindenki más délután csinál, de nekem reggel van rá időm. Első pillanatban roppant furfangosnak gondoltam magam: laptophoz nem kell áram, majd azon jól! Aham, francokat, a modem sem csak úgy magától megy... Eleresztettem egy halk kacajt, mikor hallottam a szomszéd szobából a windows indítózenét, röviddel utána pedig a kikapcsolásét: más is úgy gondolkozott, mint én.
Hálisten ma ZHztam, kétszer is, gondoltam milyen jó lesz, hogy utána ivás-mozi-ivás, legalább kieresztem a gőzt. A megyünk_sokan_moziba_jól-ból csak egy pici csajbuli lett kedvenc bloggerináimmal, szolid teázgatás rummal megspékelve, mozi, aztán mindenki haza, mert elplöttyedtünk. Coraline-t néztünk, írok róla mindenképp, már ha nem felejtem el.
K. fáradt vagyok, megyek is aludni.
I hear you calling and it's needles and pins (and pins)
I wanna hurt you just to hear you screaming my name
Don't wanna touch you, but you're under my skin (deep in)
I wanna kiss you but your lips are venomous poison.
You're poison running through my veins,
You're poison...
Tarja Turunen - Poison
Jahm, csak most fedeztem fel, kissé le vagyok maradva. Jóféle (és kivételesen nincsen aktualitása, nem szól senkinek, simán csak jó).
Ezt mondtátok