Azon szoktam ábrándozni, hogy mennyi mindent tudnék csinálni, vagy mennyi mindenre lenne időm, ha néhány napig nem lennének itt a gyerekek. Vagy éppen ellenkezőleg, hogy nem csinálnék semmit, aludnék 9-ig, leülnék dolgozni, 5-kor felállnék a gép elől, átülnék a kanapéra, és olvasnék/filmeznék a nap hátralevő részében. De ha egy hétig minden délutánom és estém szabad lenne, akkor tuti varrnék! Meg újrafestenénk az erkélyen a bútorokat, nem? Meg vizsgára is készülök, egy csomót haladnék tuti. Ja és egy éve el akarunk vinni a cseritibe egy zsák ruhát, most aztán tényleg elvisszük, hát nem? Aztán persze mindig csalódottan állapítom meg, hogy a valóság nem hozza az elvárásaimat. Általában az szokott lenni, hogy gyorsan szervezek magamnak néhány programot, de utólag azt szoktam megállítani, hogy jobban esett volna otthon lenni és punnyadni, úgyhogy most szigorúan csak punnyadást és itthonlevést terveztem magamnak.
Most először volt olyan, hogy hat napot nagyszülőknél voltak (és ott jártak napközis táborba, hogy a nagyszülőket se amortizáljuk le), direkt nem szerveztem semmit, nem voltak terveim, hanem azt találtam ki, hogy végre kipróbálom, hogy egy hétig nem csinálok semmit, olvasok, filmezek, esetleg játszunk valami xboxon. Pedig nagy volt a kísértés, hogy telepakoljam magam programokkal, hiszen most végre lehet. De hát a szuper csendes lakásomban is ülhetek végre, és nincsen kupi meg zaj, és hát ilyen sem szokott lenni! Persze beesett egy csomó elintéznivaló, de azért így is sikerült egy olyan napot összehozni, hogy a lakást sem hagytam el.
Vasárnap délután: telefont nyomkodtam, olvastam, takarítottam, átjött egy barátnőm, megnéztük a Gucci c. filmet.
Hétfő: fél 9-ig aludtam, dolgoztam kb 5-ig. Átvettem egy játékot*, amit a gyerekeknek vettem, kicsomagoltam, összeraktam, megállapítottam, hogy egy rakás szar, rossz minőségű törékeny műanyag, ami azonnal tönkre fog menni. Visszapakoltam és megbeszéltem az ügyfélszolgálattal, hogy hova tudjuk visszavinni. Keresgéltem neten, hogy mit tudnék helyette venni. Elmentünk a közeli boltba kajáért. Mostunk, ágyneműt húztunk. Olvastam az erkélyen, vacsoráztunk, kitaláltam, mit főzzek a héten, összeraktam egy kiflis bevásárlást, megnéztünk egy Dalfutárt és egy Last Week Tonight-ot.
*"Vége van a vakációnak" ajándék, hadd örüljenek valaminek, ha már hétfőtől megint oviba kell menni.
Kedd: negyed 9-ig aludtam, rendet raktam a nappaliban (gyereke szobája még szanaszéjjel), leültem dolgozni. Munka után el kellett mennem Vodafone ügyfélszolgálatra, meg játékboltba, hogy a szar helyett vegyek egy másikat, ami nem hullik szét két perc alatt. Kb 7-re értünk haza, otthon aztán megint olvasgattam az erkélyen, este megnéztünk még egy Dalfutárt és elkezdtük a For All Mankind-ot.
Szerda: végre végre nem kellett elintézni semmit, munka után csak punnyadtam, olvastam, na jó, főztem is, este meg online könyvklub a barátnőimmel (tudok élni).
Csütörtök: munka után visszavittem a korábban kézhez kapott szar játékot, hogy visszakérjem az árát, elugrottam könyvtárba, voltam táncon, késő estig dumáltunk utána, szóval ez volt a szociális napom.
Péntek: este 8-kor indulunk a nagyszülőkhöz, addig meg házimunka, olvasás.
Nagyon szuper volt, de nem érzem magam annyira kipihentnek, mint amennyire reméltem. A klímaszorongás biztos sok energiát felemészt (azt multitaskban nyomom). Vajon leszek amúgy valaha kipihent?
Ezt mondtátok