Eléggé megtoltuk a múlt hetet. Egyik nap átmentem egy barátnőmhöz dolgozni, mármint mindketten homeofficeban dolgozunk, és átmentem hozzá, hogy legyünk egy helyen, lehet közösen ebédelni, kávézni, tudjátok, mint egy mUnkAhELyen, wow. Tök jó volt kicsit máshol lenni, de utána még mentem kóruspróbára, hazaértem este 9 körül, és végtelenül kimerültnek éreztem magam, mert egész nap nem voltam itthon, hát ez rendkívül fárasztó!! Időnként belegondolok, hogy 10 évvel ezelőtt minden nap kivonatoztam Vácra, majd még munka után mindenféle programjaim voltak, és nem értem, hogy a francba nem estem össze a fáradtságtól két nap után.
Szombaton egész napos vonatos kirándulásra mentünk (élményvonatozás, máv tours szervezi), úgyhogy pénteken leadtuk a gyerekeket, és ha már szabad a péntek esténk, akkor csináljunk valamit! Úgyhogy elmentünk megnézni a mászínházban az Anya-e vagy előadást, ez egy másfél órás monológ arról, hogy milyen anyának lenni, és hát igen, valami ilyesmi (és nyilván bőgtem a végén). Utána még beugrottunk barátnőm búcsúsörére, mert ment vissza külföldre, majd haza is értünk este 11-re, mert másnap 5-kor indult a vonatunk.
Szóval ez az élményvonatozás meg arról szólt, hogy Grazba megy a vonat, közben megáll néhány helyen, pl Semmering, ahol le lehet szállni, és amikor visszafelé megy a vonat, akkor visszaszállni, a vonaton adnak enni meg inni, szóval az egész nagyon kényelmes. Fantasztikus tájakon át mentünk, gyönyörű helyek vannak, az idő is gyönörű volt, mélykék ég meg szikrázó napsütés. Mi elmentünk a végállomásig, tettünk egy nagy kört Grazban, felmentünk a kilátóba, és közben meg egészen furcsa érzés volt, hogy úristen, hát valahol máshol vagyok, jaj de jó kicsit máshol lenni. Azért ez elég fárasztó volt, mert 5-kor indult a vonat és este 11-re ért vissza, de én szeretek vonatozni, eltöltöm az időt.
A héten aztán beindultak az ovis programok is, és teljesen maga alá temet a sok infó meg tennivaló, állandóan azon feszülök, hogy mi a következő dolog, amit ne felejtsek el. Vigyünk felmadzagozott szőlőt a szüreti mulatságba, borítékba pénzt a bábelőadásra, pakoljunk overált és kulacsot a korcsolyázáshoz, és közben hálátlan szarnak is érzem magam, mert tök jó, hogy szerveznek programot a gyerekeknek, meg viszik és hozzák őket, de asszem most vágott mellbe, hogy a gyerekeknek van egy tőlem független életük, amiről szintén nekem kell gondoskodnom, és múltkor is vissza kellett fordulni valamiért, amit bár kikészítettem, de csak itthon hagytam.
Aztán vannak még egyéb random dolgok, például elkezdtem járni gerinctornára (ami jó), meg rájöttem, hogy nem tudok a buszon olvasni, mert annyira ráz az út, hogy hányingerem lesz (ami nem jó), és múltkor alig tudtam a gyerek kezéből kiszedni egy szálkát, meg nehéz volt befűznöm a cérnát a tűbe, mert nem láttam jól (finoman szólva ez sem szerencsés). Ja, és akkor úgy tűnik, hogy a tesztelés mellett akkor most tényleg elkezdek beletanulni a business analyst munkakörbe, és még nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ez kell nekem, de majd meglátjuk.
Ezt mondtátok