2020. február 1:
A keddi és szerdai pihenő után csütörtökön ismét elmentünk Malagába. Kinéztünk egy interaktív hangszermúzeumot, ami nekem nagyon tetszett, de a gyerekekkel mellé lőttünk. Lányomnak nem volt türelme a kiállításhoz, csak a piros szobákba akart menni (azok voltak az interaktív szobák), és ott is azzal akart játszani, amihez éppen én is leültem. Fiam meg pont a múzeum részét bírta (mert toltuk a valagát a babakocsiban), de aztán ő is akart interaktívkodni, amit nem engedtünk, és ebből persze óriási balhé lett.
Utána főleg sétáltunk, reméltem, hogy fiam elszundít (faszt), beülni enni persze nem tudtunk, mert egy fáradt, szétesett kétéves nem jó asztaltársaság. Az óvodás kor amúgy annyira jó már, lányom eliszogatja a kakaóját, jó lesz, mikor a kicsitől nem kell már a terítéket félteni.
Szóval séta közben bekaptunk egy szendvicset, gyerekek burger kinges hamburgert ettek (#szaranya), de hát ezt meg tudják fogni, önállóan tudják enni, át tudják harapni, el lehet csomagolni a maradékot, később is megeszik, nem esik széjjel, szóval egy csomó szempontból megfelel.
Délután 2 körül találtunk egy állati jó játszóteret, közvetlen mellette kávézóval, úgyhogy ott töltöttünk egy órát, sütiztünk, kávéztunk, szuper volt.
3 után visszamentünk az autóhoz, fiam két kanyar után elaludt, de nem hazamentünk, hanem Frigilianaba (kb 50 perc autóval), ami Nerja mellett van, már voltunk ott, de most másik irányból sétáltuk be. És megtaláltuk ott is a játszóteret, hehe.
Szuper volt a nap, jól sikerült, jól éreztük magunkat, de eléggé megborítja a gyerekeket. Mindketten atomhülyék lesznek estére, fiam hajnalban egy órán keresztül pörgött (5 és 6 között, REMEK), majd aludt háromnegyed 10-ig, wtf. Amitől persze borul a délután, és kb estére rázódik helyre, szóval egy nap kirándulás után egy-két nap kell, hogy visszaálljon a rend.
Ezt mondtátok