2020. január 9:
Nagyon jól halad a gyerekek napirendjének eltolása (nem), este fél 8, már mindenki ágyban. Eh.
Délelőttöt itthon töltöttük, próbáltam gyógyulni, a nap sem sütött, úgyhogy minimálba nyomtuk, férjem kiment a kicsivel a hátsó udvarra, én a nagyobbikkal játszottam benn. Fiam rohadt korán kidőlt (délelőtt 11-kor), amitől korán ébredt, lányom el sem aludt ebéd után, sebaj, legalább hosszú lesz a délután (gondoltam én balga).
Elmentünk sétálni, beültünk egy kávézóba, ettünk churrost csokival, játszótereztünk, lementünk a partra, nagyon hangulatos volt, az idő is melegebb lett. Fél 6-kor még azt néztük, h korán van, süt a nap, merre menjünk még, aztán beütött a(z anyai?*) megérzés, hogy menjünk haza, mert ha fiam fél 2 óta fenn van, lányom nem is aludt, akkor itt mindjárt széthullás lesz. És lőn. 25 perc gyalog, hegynek felfelé, Flórával a hátamon. Uh. Jó kis edzés.
*Szerintem nincsen anyai ösztön, csak évek meg a rutin
Ezt mondtátok