Azóta meg úgy érzem, állandóan mosok, meg szalad a lakás, pedig ugye itthon vagyok egész nap. A munka is nagyon felszaporodott, kedvencem most az, hogy gyorsan commit stop előtti este még gyorsan betolnak egy tök új feature-t, amit másnap letesztelek, bugos mint a kurvaélet, de már nem lehet megjavítani, és így megy ki az ügyfélnek, hiszen commit stop van. Egyfelől tök jó, mert legalább látszik, hogy szükség van tesztelésre és tesztelőkre, más részről meg c'mon. Aggódtam azon, hogy össze tudok-e hozni heti 40 óra munkát, de szerencsére nem probléma, főleg így, hogy férjem is homeofficeol, és ő is elmegy csomószor a gyerekekért délután. Egyszer-egyszer előfordul, hogy este még leülök dolgozni, de leginkább csak akkor, ha napközben el kellett mennem fodrászhoz vagy ilyesmi. Szóval nagyon bevált ez a munkahely, na.

Még nyaralás alatt megnéztük az After Life második évadot, nagyon erős, nagyon szeretem, volt, hogy elsírtam magam rajta. Most az Umbrella Academy-t nézem, imádom.

Ja, és elolvastam nyaralás alatt az Elbűvölő feleségemet (konkrétan egy nap alatt), meg A pusztulás gyermekeit, ami túl hosszú volt. Nagyon rákattantam az olvasásra, úgy tűnik, hogy vissza lehet rá szoktatni az agyat, ami tök jó, nagyon élvezem. Azt veszem észre, hogy reggelizéshez, napközben a kávéhoz, ebédhez a könyvet veszem elő, alig várom, hogy haladjak vele pár oldalt. Kötés-horgolással kicsit be is vagyok lassulva emiatt, mert azt sorozatnézés közben szoktam, de ez most egy ilyen időszak.

Közben azon is kínlódok, hogy hiányzik a tánc. Vagy nem is feltétlenül a tánc, hanem valami hobbi, amit emberekkel együtt lehet csinálni, és el lehet hagyni miatta a lakást. Simán visszamennék karikázni (aerial hoop), vagy kipróbálnám a silk változatot, vagy eljárnék én is imprózni, csak máshova, mint a férjem, vagy keresnék egy röplabdacsoportot, akik hobbiból összejárnak, vagy basszus, szerettem énekkaros is lenni, hát énekelhetnék megint. Vagy visszamehetnék táncolni. De hát egyik sem covidkompatibilis, mindegyik zárt helyen sok ember. Hiányoznak a fellépések, mert azok valamiféle mérföldkövek voltak, volt egy cél, lehetett rá készülni. Most meg úgy érzem, hogy minden hét ugyanolyan, nem történik semmi. Évekig éltem úgy, hogy heti fix programjaim voltak, most meg nincsenek. Meh.