Aztán vannak a kevésbé ideális napok, aminek a végén legalább rág a lelkiismeretem is.
Szombaton pl lányom a délutáni alvás helyett elkezdett behívogatni, én meg megmondtam neki a sokadik után, hogy most jöttem vissza utoljára, és többet nem fogok, mert én is alszom. És balhézott persze egy picit, sírt kb 3 másodpercig, majd aludt három órát, így én is tudtam pihenni, de tökre gyötör, hogy jaj, hagytam sírni, milyen kegyetlen vagyok vele, pedig most pont, hogy több megértésre lenne szüksége.
Délután meg elmentünk négyesben plázázni, innen egy km séta, lányom utálja a testvérfellépőt, mert nem érzi stabilnak, visszafelé elég meredek volt már közlekedni vele, férjem a hóna alá csapta és így mentünk az üvöltő gyerekkel. Tudom, hogy ezek a szituációk elkerülhetetlenek ebben az életkorban, és el fog múlni (hányszor mondom ezt magamnak), de ilyenkor is kicsit úgy érzem, megbuktam. Jobban kéne tudatosítanom magamban a sikereket, amikor szépen jön velünk, vagy békésen meg tudunk oldani potenciálisan földön fetrengős szituációkat.
Másik indokolatlan lelkiismeret-furdalást kiváltó dolog, hogy vettem cumit a picinek. Nagyon sokszor csinálta azt, hogy megetettem, nem kért többet, majd egy kis idő után (pelenkázás, csendes nézelődés) megint indult a szopóreflexe és ment a nyűglődés. Pár napig azt hittem, hogy ilyenkor megint éhes, megint megszoptattam, vagy adtam tápot, amitől megnyugodott, de elkezdett bukni, aztán megint felzaklatta magát, és megint mutatta, hogy enne és így tovább. Segített ezen az állapoton a hordozás meg a babakocsizás is, de esti fektetésnél egyik sem igazán opció. Aztán tegnap leesett, hogy a cumit pont erre találták ki, tegnap vettem egyet, voilá, két perc alatt elaludt este. Tudom, hogy ilyen picinek még nem kéne adni, meg bezavarhat a szoptatásba, de amúgy meg ha szoptatással akartam megnyugtatni, akkor túlette magát, bukott, hasa fájt, én meg inkább aludnék. Bár most meg rosszul érzem magam amiatt, hogy cumira szoktatom, szóval semmi sem tökéletes.
De legalább elkészültem a baglyos babatakaróval.
Ezt mondtátok