Vasárnap engedtek haza, azóta négyesben töltjük az időt. A nagylány egyelőre továbbra is szívesen megy bölcsibe, gondolkodtunk rajta előtte, hogy pár napot itthon legyen-e, de ha ő szeret menni, nekünk meg így egyszerűbb, akkor miért ne. Amúgy látszólag szereti a kistesót, kéri, hogy vegyem ki, öleli, puszilja, simogatja. Sajnos ha sír a baba, akkor ő is rákezd, nagyon nem szereti, szerencsére a kisfiú elég nyugis egyelőre. Férjem szabit vett ki, ő viszi és hozza a bölcsibe, és a lányunk most teljesen rá van tapadva, nagyon megy az APAGYERE. Velem keveset foglalkozik, látszólag nem zavarja, hogy az öccsét szoptatom, olyankor mindig odajön, és nézi, hogy "pici baba mit csinál?". Kétszer is hordoztam már itthon a rugalmas kendőben, egyelőre nem akart ennek apropóján ő is felmászni, vagy bármi. A pelenkázásnál és fürdetésnél is érdeklődik, nézi, mi történik. Viszont belőlem nem kér, én ne vigasztaljam, ne én, hanem az apja adja oda a tejet, szóval érzek némi szemrehányást. Mindenesetre ez még mindig a jobb verzió, mert így tudok a kicsivel foglalkozni. Aztán vannak nagyon idilli pillanatok is, ma pl átjött hozzám, és mellém feküdt a cumisüvegével, úgy itta meg a reggeli tápszerét, miközben a babát szoptattam. Nehéz rajta kiigazodni.
Tegnap este férjemnek dolga volt, és mivel nem emelhetem még a lányomat, meg így is elég hardcore az esti rutin, megkértem anyumat, hogy jöjjön át segíteni az esti fürdetésben. Na tőle aztán nem viselte el, ha egy pillanatra is mással foglalkozott. Nem tudtam egy mondatot befejezni vele, mert jött a MAMAGYERE, illetve mikor anyám meg merészelte fogni a kisbabát, akkor a lányom beállt elé és elkezdett sírni.
De hát továbbra is ez még a jobbik verzió, mert velem nem csinálja. Majd ha csak hárman leszünk délutánonként, akkor kíváncsi vagyok, mit fog csinálni, hiszen vagy velem lehet játszani, vagy egyedül.
Amúgy az esték meg az éjszakák egész jól alakulnak eddig. Mindenki időben ágyba kerül, fél 9-kor mindenki aludni szokott, a baba 2-3x kel éjjel, és úgy tűnik, hogy a lányom is megszokja, hogy éjjel picit zajong az öccse. Tegnap este végül úgy alakult, hogy a babát a nappaliban altattam (görgőkkel felszerelt bölcsője van, nagyon király), mert nem aludt el azonnal, nyöszörgött, ez meg nagyon felzaklatta a nagylányt. És nagy a kísértés, hogy ezt így csináljuk mostantól, mert ő tök jól elvan, nem zavarja, hogy mászkálunk, vacsorázunk, és így a lányomat sem ébreszti éjjel. De attól félek, hogy ha nem tesszük őket egy szobába a legelejétől fogva, akkor később nehezebb lesz az összeszokás. Aztán lehet, hogy nem lenne nehezebb, és éppen szopatjuk magunkat, nem tudom. Nem tudni előre. Mindenesetre most az a terv, hogy míg a férjem két hetes szabiját tölti, addig próbáljuk az egy szobában altatást, ha úgy látjuk egy hét múlva, hogy ez még mindig gáz, mert a baba sokszor kel, és a lányom is mindig felébred, akkor B tervnek jöhet a különaltatás. Mivel könnyen gurítható a bölcső, ezért simán betolhatjuk estére a konyhába, ha esetleg mi filmet néznénk.
Ezt mondtátok