Volt egy bejegyzésem arról, hogy gyerekzárat szereltünk fel a konyhába, meg biztos írtam másról is, de valahogy elszállt, ez van. A lényeg az, hogy az elmúlt napokban a gyerek összesen kétszer próbálta meg kinyitni a konyhaszekrényt, én viszont minden nap ötször anyázok, mert elfelejtem a zárat, és véletlenül nagyot rántok az ajtón.
Tegnap napközben, míg a gyerek anyumnál aludt, hazaszaladtam, hogy kicsit rendbe szedjem a lakást, és a nyugit kihasználva elvégezzek néhány "csak öt perc" jellegű munkát, mint:
- kipakolni a mosogatógépből
- reggeli romokat eltakarítani
- bepakolni a mosogatógépbe és elindítani
- ruhát fregóról leszedni, összehajtani, eltenni
- robotporszívó tartályát üríteni, kipucolni
- kioperálni a kiságyból a légzésfigyelőt és elpakolni, mert már nem használjuk
- kipucolni az etetőszéket és a huzatját
- összepakolni a gyerek után (játékok, könyvek, duplo stb)
- meglocsolni a virágokat
- kiszedni a zaccot a kávéfőzőből (mert utálom, mikor reggel a tiszta konyhát koszoljuk a zaccal)
- bedobozoltam a férjemnek másnapra az ebédjét (szintén abból a megfontolásból, hogy ne reggel kelljen szarakodni és koszolni)
- kipakolni a közben lejárt mosogatógépből
- feltörölni a padlót az egész lakásban
Én meg mindig csodálkozom, hogy miért megy el másfél óra azzal, hogy néhány apróságot elintézek.
Ezt mondtátok