Négy hónapos, továbbra is jókedvű, sokat mosolyog, most már néha hangosan kacag. Oldalára fordul, pár hete teljesen átfordult, ezt azóta sem produkálja, de próbálkozik. Semmi nem zavarja, voltam vele zajos helyen este, és ugyanúgy nyugodtan alszik éjszaka. Nem problémázik öltöztetésnél, fürdetésnél, hajmosásnál, ritkán sír, ha nem tetszik neki valami, akkor is inkább elégedetlenkedve kiabál. Van egy sanda gyanúm, hogy a felső szomszéd vagy a szemközti építkezés felébreszti, mert hétköznap 4 majd 7 körül ébred, vasárnap meg 6 és 9 körül. Kétlem, hogy már vágná a hétvége fogalmát, mindenesetre eléggé érdekes egybeesés.

Nagyon tetszik a baba-mama torna, nagyon szimpatikus a csaj, aki tartja, látszik, hogy imádja a gyerekeket. A kislány végig nézelődik, mosolyog, és ha éppen alvás/evésideje lenne, sem nyűgös, nem problémázik, annyira leköti. Na jó, gyakorlatilag soha nem problémázik semmin. Én meg persze egészen kidöglök, másnap izomlázam szokott lenni, mindez heti kétszer pont ideális.

Fura ezt kimondani, de ez eddig meglepően könnyű. A kislánynak baromi jó természete van, és már nagyon kevés dolog leköti, boldoggá teszi. Bírja a hordozást és a babakocsit is, szoptatom, de a cumisüveget is elfogadja, imádja a nagyszüleit és az apját, mindenkivel boldogan elvan, nem probléma, ha lelépek heti 1-2x. Tudom, hogy ez nem tart örökké, majd elkezd mászni, önveszélyes lesz, meg majd igénye lesz a zörgő játékoknál tartalmasabb szórakozásra, arról nem is beszélve, hogy pépesíthetem neki a kaját, most meg elég csak mellre csapni. De egyelőre nincsen vele olyan rettenetesen sok dolog. Szoptatás közben olvasok (térden egyensúlyozott ebook olvasó, helló!), ébrenlétének nagy részében nézelődik, a maga módján játszik, a hangját hallatja. Időnként megunja, elégedetlenül kiabál, de ha meglát, megy a vigyorgás. Ilyenkor átviszem a lakás másik pontjára, és megint elvan. Lecsót főzök, csirkét panírozok, horgolok, vagy sorozatot nézek, amíg ő a játéknyulának a torkát próbálja átharapni. Időnként mellé fekszem, és percekig csak puszilgatom, annyira zabálnivalóan aranyos. Simán cipelhető mindenhova, szoktam barátnőmmel ebédelni, kávézni, békésen nézelődik bevásárlás közben, vagy akár a villamoson.

Időnként lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy úgy érzem, ennek nehezebbnek kéne lennie. Lehet, hogy azért van időm egy csomó mindenre, mert elhanyagolom, többet kéne vele foglalkoznom? De aztán ránézek, és olyan boldogan elvan magában, hogy nem érzem, hogy nekem most oda kéne ülnöm és szórakoztatnom kéne, addig inkább pihenek, vagy a magam örömére csinálok valamit. Biztos lesz ennél nehezebb, úgyhogy most előre pihenek és erőt gyűjtök. De addig is áradjon a szeretet.