Amilyen érdekes volt két napja napsütésre ébredni, annyira jó volt ma a hóesésre. Tél van, nahát.
Munkábaállásom óta első karácsonyom, hogy nem kell dolgoznom kicsit sem, szabadságot vettem ki két ünnep között, úgyhogy másfél hét szünet. Eddig nem túl pihentető, vagy nem tudom, mit vártam (de tudom, teát, könyvet, kandallót), de leginkább utazás, és lassan idegekre menő család van (tehát a szokásos). Eddigi évekhez képest változás, hogy a Szentestét nem családnál töltöttük, hanem együtt, kettesben, saját fa, vacsora, séta. A karácsonyfánk nagyon minimalista lett (talán nem 24-én kellett volna díszeket keresnünk), de majd évről évre egyre több lesz, és akkor majd lehet azon is vitatkozni, mit tegyünk rá, mit nem, az már túl sok lesz, de nem, de igen.
Rokonozás és családolás után végre itthon vagyok. Vártam, hogy visszaérjek, mehessek korcsolyázni, Viddel találkozni, vagy csak itt lenni, próbálgatni az új varrógépemet (!%!!? bizony!). De ez a karácsony is megvolt.
Ezt mondtátok