Rengeteg mindent írnék, de aztán eszembe jut, hogy jaj, a nyaralásról sem írtam még, és előbb arról kéne - ettől meg persze egyáltalán nem írok.
Le van szarva.
Csak szeretném valahogy megörökíteni ezt az időszakot, amikor olyan egyszerű dolgok is hihetetlenül boldoggá tesznek, mint a kanapém. Imádok itthon lenni, a fákat nézni az ablakból, hallgatni a távoli forgalom beszűrődő zaját, a lakás ismeretlen hangjait. Imádom, hogy új mosógépem van, ami nem lötyköli órákig a ruhákat és nem ugrál, hogy nagy a hűtőm és elférek benne. Feldob a gondolat, hogy ez már az enyém, és ha lyukat akarok fúrni a falba, akkor nem kell könyörögni, ha le akarok cserélni valamit, akkor lecserélem, ha nem tetszik, kidobom. Hogy végre nem azt kell szeressem, ami a tulajnak tetszik, hanem lehet olyan, ami nekem tetszik. És nem érdekel, hogy egy csomó dolog még nincsen készen, néhány doboz még nincsen kipakolva, mert majd valamikor azt is befejezzük, és majd annak is mennyire örülni fogok. Egyszerűen már attól baromi boldog vagyok, hogy itthon vagyok és a kanapén heverészhetek.
Ezt mondtátok