A múlt héten kitaláltam, hogy pihenős hetet tartok, a táncom is pont elmaradt, így akár punnyadhattam is volna. Aztán valahogy nem így sikerült, mert magánóra keretében megtanítottam az új lánynak a koreogáfiát, ami nem tartott sokáig, de táncolni és beszélni egyszerre különösen fárasztó (surprise).
Szerdán kipróbáltam a butiq bárban a pálinka alapú koktélokat, de ennyiben ki is merültek a programok. Főleg filmeket néztünk (Hard Candy, Juno), meg sorozatot (Once Upon), és olvastam is (The Drowning Girl). Persze beleférhetett volna, hogy megerősítsem a kabátgombokat, de basztam rá, úgyhogy ma kapásból kettő is leesett, amiből az egyik el is veszett azonnal, ennyi eszem van.
Csütörtökön elfogadtam a HR ajánlatát az új munkakörrel kapcsolatban. Őszintén szólva többször is letettem róla, az interjú óta is eltelt már két hét, és még semmi, de ezek szerint a szerződésen kínlódtak. Persze ma rámtört a para, hogy meg fogom-e tudni csinálni, hiszen eléggé más, mint amivel idáig foglalkoztam, de aztán rájöttem, hogy ha ők találtak meg azzal, hogy csinálnám-e, és én az interjún őszintén elmondtam, mihez nem értek, majd ezek után engem választottak, akkor nincsen félnivalóm. Április közepén lesz egy éve, hogy kezdtem itt, azóta hol van munka, hol nincs, de leginkább nincs. Lehet, hogy itt az ideje, hogy halódó agysejtjeimet feldobjam valamivel.
A hétvégét otthon töltöttem, vasárnap pedig családilag visszajöttünk Bpre. Szüleim rég voltak nálam és öcsémnél is, meg ha már úgy adódott, megnéztük az új metrót is. Leginkább beton. Eléggé beton. Mindenesetre mostantól már leszállhatok Kelenföldnél, és nem fogok a vonaton anyázni, mikor a déli előtt vesztegelünk, mert be kell várni egy másik szerelvényt.
Ma lesz egy extra táncpróbám, amivel nem lenne probléma, ha nem lennék nagyon nagyon álmos. Mivel elfelejtettem az albiban átállítani a faliórát, ezért éjjel fél 1-kor jöttem rá, hogy nem fél 1, hanem fél 2 van már, ami eléggé kínos, főleg, ha fél 8-kor kelnék. Nem örültem. Álmos vagyok.
Ezt mondtátok