Nagyon kedves a tánctanáromtól, hogy megbízik bennem annyira, hogy rám bízza egy gyakorlás levezénylését, de azt hiszem erre én még nem vagyok készen. Elég talpraesettnek tartom magam, de 8-kor kezdődött volna a próba, negyed 9-kor nyitottam rá a jógásokra, hogy meddig vagytok még itt, hát háromnegyed 9-ig (tanárnő szerint 8-ig, vajon most kinek van igaza). Persze a laptop a zenével és a hangszóróval a nagyteremben van, és mégsem fogom a komplett hifirendszert átköltöztetni jóga kellős közepén, de anélkül meg alig hallatszik a zene, mert hiányoznak belőle a basszusok, amiatt nem tudjuk a bejövetelt gyakorolni. Az érdemi próbát végül háromnegyedkor tudtuk csak elkezdeni, mikor elmentek a jógások, de addigra elrongyolódtak az idegeim, mert itt csak hármat forgunk, biztos vagyok benne, egy lassú, és három gyors, és hiába mondom, hogy de hát hallgasd a zenét, hallani, hogy ide négy gyors forgás kell, nem, nem számít. Így előveszem a mobilomat, előkeresem a videót, és megmutatom, hogy négy gyors forgás van, úgyhogy most már kuss legyen. És ezt még három-négy alkalommal, hogy de ez így van, nem így van, videó elő, komolyan megölök valakit. És persze az kötekedik leginkább a legapróbb mozdulatokon, aki aztán a a legalapvetőbb helyeken a ritmust sem tudja követni, szóval annak kéne a legkisebb problémának lennie, hogy a kézfejünk merre áll. Én meg kurva gyorsan elfáradtam, és nem volt erőm folyamatosan kiabálni a zene közben, hogy LÉP FORDUL LENDÍT, LÉP FORDUL LENDÍT, bár egyszer megpróbáltam, és nem segített, mert szemrebbenés nélkül mozdul máshogy, szóval tökmindegy.
Négy emberrel még tök oké együtt dolgozni, héttel már nem.
Ezt mondtátok