Szombaton úgy alakult, hogy az egész napos főpróba után egyedül voltam otthon. Délután öttől nincsen semmi programom, szabad vagyok, enyém az este meséltem a táncosoknak, akik kapásból rávágták, hogy ezek szerint nyolckor már aludni fogsz? Amúgy majdnem (ki gondolta volna, hogy ennyire ismernek), nyolcra már tényleg hajat mostam, de nem ez a lényeg, hanem hogy Viddel megnéztük közösen a Ghost Shark című remekművet. A hagyományteremtő előző alkalom után megfogadtuk, hogy máskor is csináljunk ilyet, bár sajnos a Ghost Shark nem rossz annyira. Cápa, vér, szellem, elátkozott barlang, őrült ember a világítótoronyban, mi kell még egy szombat estéhez? Bár lehet, hogy legközelebb tényleg olyat kéne választani, ami jó.
Hétvégén mindeközben elolvastam Quim Monzó-tól a Guadalajara-t, ami tetszett, rövid, abszurd történteket, nagyon szórakoztató.
Az írók általában már rögtön az elején hibát követnek el, amikor elkezdik mesélni a történetet. Nem kellene belefogniuk. Csak épp a legelejét kellene megírniuk, szisztematikusan csak kezdeteket kellene gyártaniuk, és aztán abbahagyni a legígéretesebb pillanatban. Ez az a kezdeti pillanat, amikor még minden regény magában rejti a tökéletesség lehetőségét.
Ezen kívül megnéztük a Sherlock s03e02-t, és szégyenszemre be kell vallanom, hogy nem értettem elsőre. Most némi guglizás és összefoglalók után sem vagyok meggyőzve, szóval vagy a rész logikátlan, vagy én vagyok hülye.
Ezt mondtátok