Pénteken megnéztük a Murder kiállítást, amire hétfőn nyerte a jegyet a pasim. Féltem, hogy nem fog sok újat mondani, Vlad Tepes, Hasfelmetsző Jack, de a második felében olyanokól esett szó, akikről még csak nem is hallottam. Az elején adtak nekünk egy fejhallgatót, amit az egy órán át tartó tárlatvezetés során folyamatosan viselnünk kellett. Nem szokásos szöveges kiállítás volt, hanem végig egy hang mesélt nekünk a híres gyilkosokról, gyilkosságokról. Teremről teremre vezettek minket, fülünkben aláfestő zene, az egyik helyszínen pedig kaptunk elemlámpát, hogy megtapasztaljuk, mit láttak a rendőrök, amikor beléptek az egyik helyszínre. Nekem egyes részei túl szenzációhajhásznak tűntek, máskor pedig túl kevés volt az infó, valakire indokolatlanul sok időt szántak, másokra pedig éppen csak két mondatot. Így ingyenjeggyel jó volt, de örülök, hogy nem fizettük ki rá a belépőt, mert akkor most csalódott lennék.
Szombaton öt órásra duzzadt a táncpróba, teljesen elcsúszott utána az időérzékem, délután négy körül ettem először rendesen, szunyókáltam, pakoltunk, csetreszeimet szortíroztam, táncos ékszereket dobozoltam. Este kimentünk a Buborék fesztiválra a sok ember közé, aztán lefeküdtünk a fűre, mint ezek a mai fiatalok.
Vasárnap egész délután strandoltunk, feküdtem az árnyékban, úszkáltam a langyos vízben. Ez volt a negyedik hétvége egyhuzamban, amikor strandolni voltam, máskor két év alatt nem megyek el ennyiszer.
Csütörtökön pakolás, pénteken kulcsátvétel, szombaton költözés. Addig pedig próbálok túlélni a káoszban a dobozok között. Ma már elkezdődött: "nem tudod, melyik szatyorba raktad azt a dobozt, amiben a kábelek vannak?"
Ezt mondtátok