Közben kötőhártya-gyulladásom is lett, én vagyok a harmadik az irodából, nálunk nem a nátha terjed, hanem ez, pedig nem dörgöljük egymáshoz a szemgolyóinkat. Szerencse a szerencsétlenégben, hogy amúgy is kell nődokihoz mennem, így elintéztem a szememet is.

Én értem, hogy péntek délután volt nekik is, de mikor odamentem, pont kijött valaki, és utána 30 percig nem hívtak be senkit, így hiába voltak csak ketten előttem, ezzel a tempóval eltartott egy órát, mire sorra kerültem. Aztán némán megvizsgált, receptet írt, és amikor rákérdeztem, hogy akkor most mi a bajom, akkor csak nézett rám, mint ha ez valami szokatlan kérdés lenne.

A nődoki utána meg lebaszott, hogy pénteken délután már nincsen labor, meg sem vizsgál, miért ilyenkor jövök, mindezt iszonyú hangerővel (alapvetően hangosan beszélt), szerintem kinn is hallották, mi a bajom. Nekem már az is nagy stressz, hogy elmondjam, mi a panaszom, attól meg teljesen lebénulok, hogy ha még le is oltanak, kis empátiát, vagy valami.