Tök jó lenne most részletesen írni a Városlődön tartott hosszú hétvégéről, alkoholról, zöld erdőről, bográcsról, társasjátékról, de azt hiszem, nincsen hozzá agyam. Sokat aludtam az ott töltött napokon (ellentétben a mosttal), de mégis kicsit zombi voltam mindig. Kiderült, hogy a cukros túrós tészta szeretetemmel nem vagyok egyedül, ellenben rajtam kívül mindenki ken margarint a lekvár alá (gasph!).
Az irodában pedig nem mer gratulálni senki*, finoman puhatolóznak, hogy hallom, te veszed át... én pedig gyorsan hozzáteszem, hogy igen, önként jelentkeztem, amitől aztán mindenki megkönnyebbülten gratulál hozzá, majd őszinte értetlenkedéssel kérdezi, hogy de miért.
*Van még az a csoport, aki együttérzően/kárörvendően jegyzi meg, hogy hallom betaláltak vele, majd nem hiszik el, hogy nem vezetői nyomásra jelentkeztem. Hát nem tudom, kezdek aggódni kicsit.
Ezt mondtátok