Szóval örültünk ám, hogy fellépünk a Fringe fesztivál keretében a Thália színházban, milyen jó, hogy rendes színpad lesz, meg öltöző, meg a nézők nem csak a többi táncosok lesznek, hanem nyitunk más közönség felé is.
Oda is értem 15.45-re a Tháliához, úgy tudtuk, hogy 16.00-kor kezdődik az előadás, ennyi idő elég is átöltözéshez. Na az gyorsan kiderült, hogy nem ott kell bemenni, hanem egy utcával arrébb, ahol nem találtam a művészbejárót, mert egyetlen réztáblán van kiírva, és nem túl szembetűnő, de ekkor már elment ezzel 10 perc, csoporttársaim meg még sehol.
Bejutok, labirintusszerű folyosók, nem egyértelmű, hogy merre van az öltöző, végre találok egyet, abban nem mi vagyunk, rábukkanok a tanárnőre, Többiek?? Elirányítanak egy alagsoriba, amiről nem tudja senki, merre van, a biztonsági hölgy azt mondja, hogy nem tudja miről beszélek, nem tud róla, hogy adtak volna nekünk másik öltözőt.
Végre megtalálom, sehol senki, táncoslányoknak se híre, se hamva. Eszembe jutnak azok az álmaim, amikben fel kell lépnem, de nem találom a csoportomat. Öltözök, ekkor már 16.05, befutnak a többiek, megérkeznek mások is, Készen vagytok? Elvileg ti jöttök! Hát mi biztos nem, bugyiban állunk még ékszerek nélkül.
Rendben, készen vagyunk, hol a színpad, melyikben vagyunk? További caplatás meztéláb a végeláthatatlan és nyomasztó folyosókon, fel és le és el egy színpad mögött és be egy ajtón, és ott vagyunk. Tanárnő ekkor elmondja, hogy csak egy számmal fogunk fellépni, mert jött valami szervező, aki azt mondta, hogy nem maradhatunk addig, amíg eredetileg ki voltunk írva, előbb végeznünk kell, ránk zárja az ajtót. Az lép fel, aki időben elkészült és itt van. És akkor most uzsgyi táncolni.
Nulla bemelegítés, nulla ráhangolódás, nincsen színpad csak körben emelvényeken ülő nézőközönség, nem éppen a legpraktikusabb, hogy a táncos lejjebb van, mint a néző. Végzünk, taps, lejövünk, tanárnő mégis elzavar minket átöltözni, hátha beleférünk még. Pánikszerű szoknyahúzogatás, biztostűzés, rohanás. Még nem jött a szervező, addig táncolunk, míg el nem zavarnak minket. Sorrend már régen nincsen, az táncol, aki ott van.
A végén kiderül, hogy a szervező benézte, maradhattunk (és maradtunk) addig, amíg eredetileg is tettük volna, szerencsére mindenkire sor került, egyedül a tanárnő nem táncolta el az egyik számát.
Nem is tudom, erre mit mondjak. Legalább a sminkemmel elégedett voltam, és csapatépítő ivászatot tartottunk utána.
Ezt mondtátok