Pénteken Hibridet néztünk, iszonyúan nyomasztó, mégis tele van olyan jelenetekkel, amiket megmosolyogtunk. Kiforgatott klisék, család-gyermek-szörny kapcsolat újragondolva, megcsavarva. És az idilli jeleneteknél is érezni, hogy ebből semmi jó nem sül ki, de aztán a gyanú mégis elalszik, hogy aztán teljesen váratlanul megint rossz legyen minden.
Szombaton telefonon telefonon diktáltam excel táblát (pedig nem akartam dolgozni), amitől kicsit leolvadt az agyam. Szerencsére nem nagyon, mert aztán megalkottam Helenét, majd kultista társaimmal együtt bolyongtunk a gázlángok világította folyosókon, széttöredezett időhurkokban, egymást halálba taszítva.
Vasárnap pedig smink és ruha fel, fülbevaló celluxszal rögzítve, mert várt rám a fény, zene, csillogás, de még mindezek előtt némi gyomorgyörcs és Sangria.
Ezt mondtátok