Most igyekeztem nem elkövetni azt a hibát, hogy utólag rakom össze három nap élményeit, jegyzeteltem minden nap szorgalmasan, ne maradjon ki egy részlet sem, erre meg blogot vagyok képtelen összehozni róla. Barcelona nem hagyja magát leírni, két éve is csak ennyi futotta róla, igaz, akkoriban szerelmi bánatban fetrengtem, ha ez mentség.

Az utazás kalandosan kezdődött, már ha kalandosnak lehet nevezni az éjféli ügyeletkeresést, mert este a torkom váratlanul bedurrant annyira, hogy nyelni nem tudtam és megijedtünk, hogy valami komolyabb bajom van (de nem). Ehhez hozzájött, hogy négy előtt már keltünk, hiszen hatkor indult a gép.

Kissé kómás állapotban érkeztünk meg Barcelonába, ahol az egyik metróállomáson rossz irányba indultunk el, majd kavarogtunk egy túl kicsi térképpel a kezünkben, de legalább sütött a nap, az utcákat vonalzóval húzták (legalábbis azon a részen) és az emberek fura nyelven beszéltek. Végül megtaláltuk a szállást, aminek a recepciója egy barcelonai ház földszintjén van, és ott kaptunk egy kulcsot, ami pedig a szomszédos utcában található lakás ajtaját nyitja. A szoba hangulatos, a közös fürdő is tiszta, mindez tíz perc sétára a belvárostól, szóval ha valaki tervez arrafele nyaralni és hostelben gondolkodik, tudok ajánlani egy helyet.

Mire megérkeztünk és lepakoltunk, még csak délelőtt 11 volt, mi pedig úgy éreztük, mintha késő délután lenne már. Egy pillanatra megfordult a fejünkben, hogy na most el kéne aludni, felébrednénk este, és gyűlölnénk magunkat, így inkább feltápászkodtunk, menni kell, nem lazsálunk. Így sétáltunk tűző napon a La Ramblán, kerülgettük a rengeteg turistát, aztán inkább a mellékutcákat választottuk, szűk járatokat a magas épületek között, ahol a függönyöket kikötözik az erkélyre, és mindenhol szélforgók meg virágok vannak.

Meglátogattuk a helyi piacot, ahol olyan gyümölcsöket és állatokat árultak, amikről nem is tudtam, hogy léteznek. Nyilván tisztában voltam vele, hogy vannak halak, többféle is, de azért nem gondoltam, hogy ennyi. Meg voltak más izék is, kicsi cthulhuk, furák.

Azt már a legelején megbeszéltük, hogy olyan kajahelyeket lenne jó találni, amik nem annyira turistahelyek, persze Barcelona belvárosában ez eléggé esélytelen, de azért megpróbáltuk. Már első nap voltunk egyben, ami hasonlított elképzeléseinkhez, ahol villogott a játékgép, egy idős hölgy láncdohányzott és legyezővel hűtötte magát, mi pedig kávét töltöttünk magunkba szendvicsekkel.

A szűk utcákból aztán kiértünk a kikötőbe, fújt a szél, mi pedig egy pálmafa alatt a meleg kövön elaludtunk. Azt álmodtam, hogy vissza kell utaznom még ma, mert dolgoznom kell, így aztán jó volt arra ébredni, hogy ez nem így van, és még mindig a földön fekszem.

Az esti program végül kimerült paella evésben, ami finom, rákok vannak benne, meg kagylók, meg izék rizzsel (mint megtudtam, a trú paellában nincsenek ilyesmik, ez valami turbó változat volt), utána meg feküdtünk, aludtunk, ami ránk fért három óra alvás után.