A környéken van egy nyilvános telefonfülke, amit észre sem vettem eddig, pedig minden nap elmentem mellette. Amikor a pasimat kérdeztem róla, értetlenül nézett, így azt kell gondolnom, a fülke nem látható mindenki számára.

Egyik nap megcsörrent, de senki nem volt a környéken rajtam kívül. Kezemben a telepakolt bevásárlószatyorral megálltam, és hallgattam pár másodpercig, miközben eljátszottam a gondolattal, hogy felveszem. Talán egy eltorzított hang szólna bele, hogy én vagyok a kiválasztott, és teljesítsem küldetésem. Egy titkos szervezet tagjai közé kerülnék, és ügynök lennék, undercover. Átlépnék egy világba, ami eddig láthatatlan volt számomra, de most, hogy kapcsolatba léptem vele, már én is hozzá tartozom. De nem tettem meg, így a telefon csak csörgött tovább.

Egy hét múlva csengettek. Nem nyitottam ajtót, nem szoktam, amikor nem várok senkit sem, pedig az is eszembe jutott, hogy a telefon után így próbálnak kapcsolatba lépni velem. Hangokat hallottam az ajtó elől, de akárkik is voltak, nem próbálkoztak újra. Kíváncsi vagyok, mi a következő lépésük, és hogy eszükbe jut-e, hogy inkább e-mailt írjanak a továbbiakban.