A tavalyi távolról indítás számtalanszor eszembe jutott az elmúlt egy évben, így alig vártam, hogy eljöjjön a június, mivel ismételten meghívást kapunk Judtól és Wooftól, hogy a megkezdett hagyományt folytassuk. A társaság bővült BePével, akivel találkoztam is már meg nem is, beszéltünk is meg nem is, ismertem is meg nem is (avagy fejezetek az internet csodás világából).
A múltkorival ellentétben nem látunk völgyekben hömpölygő ködöt, helyette inkább átfúrt dombokat és elázott mezőket. Késő este érkezünk Pécsre, pirítóst, kencéket, sajtokat, és bort is kapunk, mi utazásban megfáradt vándorok. Woof és Jud már akkor megvillantják a bibliát - a Pécsi Borozó-t -, ahonnan hangosan olvasunk fel egymásnak rettenetes leírásokat.
"Kortyban már azt érezzük, hogy nem teljesen érett, mintha a málnásba rejtett galagonya és szeder alá paprikasorokat is ültettek volna."
Reggel aztán kávét vadászunk, szendvicset pakolunk, előrelátóan bekenjük magunkat naptejjel, amitől olyan érzésem lesz, mint ha strandolni mennénk, de csak picit. A vonaton aztán Tapsival kiegészítjük ezt szúnyogriasztóval, aminek hála rettenetes szagom lesz, de legalább nem 50, hanem csak 5 csípést gyűjtök be. Villányban ismét megkeressük a házat, ahol a tervek szerint Brainoiz a világtól elzárva fogja romantikus sikerregényeit írni (vagy inkább mégsem). A tavalyi rövid kirándulás elmarad, de ezt igazán nem is bánjunk, mert tűző nap elől árnyékba menekülünk, árnyékban pedig a szúnyogok elől. A dögök megtalálják bekenetlen részeket, de ennyi sérülés egy borra vadászó harcos igazán elvisel.
Egyik helyről a másikra megyünk, iszunk, fényképeket készítünk, vízporlasztós ventillátor előtt hűsölünk, pillanatok alatt elpusztítunk egy adag kéksajtot, és közben beszélgetünk. Legtöbbször rosét iszom, a rétest most sem hagyjuk ki, és persze a pálinkát sem, muskátlik is vannak, meg csillogó poharak, bár ez utóbbiakat nem kóstoljuk meg.
A nap folyamán kétszer is öntök a fejemre vizet, hűvös pincékbe merészkedünk, ücsörgünk vasútállomáson, és okostelefont nyomogatok. Pécs belvárosába is ellátogatunk este, ahol színpadról zene szól, én pedig romokon fekve elalszom. A nap zárásaként letolunk némi chilis babot egy kis borral, majd igyekszünk nem megfőni éjszaka.
A vasárnap délelőtt bágyadt kornyadozással megy el, kapunk isteni ebédet, majd elindulunk vissza. Kihalt autópályán utazunk amitől nekem a Langolierek jutnak eszembe, majd fagyit eszünk benzinkúton, és arra gondolok, hogy már most várom a következő alkalmat.
Tökéletes kezdése a nyárnak.
Ezt mondtátok