Nagyon-nagyon jó könyv! Elképesztően izgalmas, és egy külön világba kalauzolja az embert!
/vélemény a libri.hu-ról/

Az alábbi ismertetőt azoknak ajánlom, akik kíváncsiak, miről szól egy agyonreklámozott írónő regénye, de nem akarják elolvasni egyik könyvét sem, mert annyira azért mégsem. Spoiler.

A fülszöveg szerint: Négy barátnő: Dóra, Gabi, Szilvi és Judit. Tizenévesen Budapesten, egy mámoros és tragédiába torkolló buli után fogadalmat tesznek, hogy elhagyják az országot. Máshol kezdenek új életet, ahol a múlt nem éri el őket. Megesküsznek: tizenhét év múlva újra találkoznak… A sors négyüket a négy égtáj felé veti: Dóra a földi paradicsomban, Bali szigetén köt ki, de ott is csak élete szerelmére gondol. Szilvi titokban regényt ír, melyben barátnőinek is fontos szerep jut, Gabi két sikeres férfi között őrlődik, Judit pedig megszerzi magának azt a pasit, akiről korábban csak csendben álmodozott… Tizenhét év telt el, közeledik a nagy találkozás… Vajon megtalálták a boldogságot? Elárulhatják-e egymást a barátok a szerelemért? Mit rejt a titokzatos közös múlt, és van-e feloldozás?

Már a legelején eléggé egyértelmű, mi az a tragédia, sötét titok, amit fejőséva a történet elején apránként adagolni szeretne: a lányok mindegyike szerelmes Péterbe, aki ügyesokostökéletes, de egy buli alkalmával Judit kivételével mindenki bedrogozik, és a fiú rosszul lesz. Mentőt hívnak hozzá, Judit marad ott a fiúval megvárni, és ő az, aki a lányokkal másnap közli a hírt: Péter meghalt. A jelenben Dóri Balin még mindig Péterről álmodozik, Szilvi Olaszországban, Gabi Spanyolországban, Judit pedig Budapesten él.

A történet első fele abból áll, hogy a fülszövegben említett találkozásra készülnek, miközben folyamatosan megy a belülről marta a titok, amit nem mondhatott el, de tudta, szembe kell néznie a múltjával, nem menekülhet örökké típusú elmélkedés, nyűglődés, idegesítő nyavalygás.

A srác, Péter, az igazi ígéret, akivel nem váltották, nem tudták valóra váltani álmaikat. A fiú, akire felnézett, akivel közös életről álmodott. Igaz, tinédzserkora végén járt, talán még nagyon éretlen volt, de ha valamiben biztos lehetett, Péter iránti szerelme volt. Azt hitte, azt képzelte, azt remélte, sőt, biztos volt benne, hogy lesz közös jövőjük. Közös történetük. De az álom rémálommá változott, és ők sosm tudták meg, hogy milyen lett volna együtt. Boldogok lettek volna?

És ez ismétlődik a történet első felében pár oldalanként mindegyik szereplővel.

Eljön a találkozó, amire Judit kivételével mindenki elmegy. A lányoknak furcsa, hogy ő miért nem jelent meg, ezért kiderítik, merre lakik, és össze is futnak vele egy rövid időre, amikor Judit az egyik gyerekével sétál. Aki történetesen nagyon hasonlít Péterre. És itt a nagy fordulat, papaaaaaaam! Mert igen, a halottnak hitt fickó él (!). Judit csak hazudta a lányoknak, hogy Péter meghalt, bizony, így lecsaphatott rá, hozzámehetett, és gyereket csináltatott magának. Bizony.

Most álljunk meg egy kicsit, és gondolkodjunk el. 17 év alatt a lányok szülei egyszer sem említették a gyerekeiknek, hogy képzeld, az a gyerekkori barátnőd megházasodott, egyszer sem kerültek szóba a régi ismerősök legalább annyira, hogy kiderüljön, Péter nem halt meg? A srác egyszer sem próbált magyarázatot találni arra, hogy miért lépett le a baráti körének jelentős része külföldre kb 2 hét leforgása alatt? Ha szerelmed szó nélkül lelép, miközben te a kórházban lábadozol, akkor a normális emberi reakció erre tényleg az, hogy hagyod a picsába, majd elveszed a barátnőjét? Nem pedig az, hogy kideríted, mi történt?

Nade így végre újra egymásra találhatott Péter és Dóri, mert ők 17 éven keresztül csak egymásra vágytak ám, és végre találkoztak, erre - figyelem! - a lány megőrül. Sokadik WTF érzés. Néhány oldalon keresztül ő nagyon meg van őrülve, illúziói vannak, aztán egy csapásra bumm! Rendbejön. Magától. Kedves fejőséva, csak nem kellett még 30 oldal a könyvhöz?

Végül mindenki happy, Péter lelép Dórival, és! Juditot nem kérdezi senki, nem vonják felelősségre, mert minek, hiszen változtatni a dolgokon már nem lehet, sőt, jó is, hogy így történt, hiszen három lány külföldön találta meg a szerelmet, amit nem történt volna meg, ha Judit 17 éve nem veri át őket azt hazudva, hogy Péter meghalt, csak azért, hogy lenyúlhassa magának a pasit.

Akkor ennyit a történetről, nézzük az úgynevezett írói eszközöket. Fejőséva néha próbál feszültséget kelteni, de nem megy neki, mert olyasmit próbál sugallni, amit már tudunk. Az eleje egészen kínos, mikor már te régen tisztában vagy vele, mi az a sötét titok, az író meg még mindig apránként adagolja az infót, sejtet, de így minek. A fordulat után a történet egy részét Péter szemszögéből látjuk, tehát mi tudjuk, hogy él, közben a lányok szálán folyamatosan bizonytalanságban próbál minket tartani a történet. Ha tudom, hogy él, akkor fél oldal múlva már nem fogok együtt izgulni a lányokkal, hogy úristenvajonténylegél?

Többször előfordult, hogy egy történést megismertünk egyszer az egyik szereplő, utána a másik szereplő szemszögéből is. Ennek csak akkor van értelme, ha új információt tud meg az olvasó vele, de fejősévát ez nem zavarta, szemrebbenés nélkül mesélt el egy adott szituációt (szexjelenetet, nagy találkozást) kétszer. Igen, gyakorlatilag megismételt ilyenkor mindent.
Dóra ül a váróban, megjelenik Péter, megismeri, és elhaló hangon suttogja: Péter... Majd a következő bekezdésben Péter meg a folyosón, meglátja Dórát, aki feláll, odamegy hozzá, és azt suttogja: Péter...

Összegezve: a történet hiteltelen, a karakterek nem tűnnek valósnak, normális emberi reakcióknak nyoma sincsen, és ha ez nem lenne elég, még pocsékul is van megírva. Az írónő minden bizonnyal rájött, hogy ez talán nem megy neki annyira jól, mivel az új könyve, a Csajok már csak és kizárólag párbeszédekből áll. De erről majd legközelebb.