Egy ideje a fiataloknak az a heppjük, hogy diplomásként kimennek külföldre, mert "jajjitthonnemlehetérvényesülni, nincsjövőnk", hogy aztán kinn mekiben gürizzenek, vagy KVházban szopjanak, és vendégmunkásként éljenek.
Félreértés ne essék: az ellen semmi kifogásom, hogy valaki egy-két évet kinn töltsön, spóroljon, majd hazajöjjön egy valag pénzzel. Sőt, azoknak akiknek sikerül megcsinálniuk a szerencséjüket, tehát lesz egy jó állásuk jó fizetéssel, nekik gratulálok. De legtöbben kinn vannak jópár éve, laknak egy albérletben más bevándorlókkal, és végzettségükön aluli munkát végeznek.
Ezt csinálja egy rokonom rokona is: öt éve Németországban van, senkije sincsen kinn, mekiben dolgozik, de mivel abból nem tudna fenntartani egy bérletet, mellékállásban egy fogorvosnál takarít. Szülei utaztak ki hozzá az ünnepekre meglátogatni, mert a gyerek nem ért rá hazajönni a munkája miatt. És még mi a röhej? A családja roppant büszke rá, hogy a lány külföldön dolgozik. Nos, Apum csak a beszélgetés végére toppant be, és nem tudva, kiről van szó, jól kifejtette a (nem túl hízelgő) véleményét a történetről. Már csak azt nem értette, miért fagyott meg a szobában a levegő.
Asszem ezeket a rokonainkat sem látjuk most egy darabig.
Ezt mondtátok