NOT!

Buszon jöttem rá, hogy nem, nincsen már több ülőhely, és még huszan akarják (és fogják) magukat felpasszírozni. Jegy persze megvéve, és hiába ment fél órára rá egy másik járat Pestre (csak hosszabb menetidővel), nem szálltam le, mert akkor csengethettem volna újra a jegy árát (éljen a rugalmas rendszer). Oh, shit. Szerencsére ez gyorsjárat volt, így csak másfél órát passzírozódtam, plusz sokat javított a helyzeten, hogy volt friss Bombagyár adásom, legalább volt mit hallgatni.

Igazából az út vége volt vicces: egyik megállóhelyen anyuka drága csemetéjével száll le, közben szedi össze a táskát, kabátot stb rohannak lefele, pár másodperc múlva anyuka kétségbeesett fejjel: rossz kabátot hoztak el, jönnek vissza, verekszik át magukat a tömegen. Kabát megvan, mission completed, miközben szállnak le, az ajtó elkezd csukódni. Olyan üvöltést csapott a nő, a kölyök meg olyan visítást, mintha a busz elindult volna, és éppen a lábukon menne keresztül. Mindenki teljes sokkban bámulta a párost, a hangok alapján azt vártuk, hogy ha nem is a jármű indult el, akkor az ajtón tuti borotvaéles fogak vannak, és éppen darabolják a gyerkőcöt, spriccelő vér és kiömlő belek mindenfele. Be is ugrott egy novellaötlet megvadult buszról, mely az utasait tartja rettegésben, nyitott ajtókkal várva, hogy valaki megpróbáljon leszállni, majd gyorsan lecsap az áldozatra. Milliókat kaszálnék.