Káros hatással vannak rám szóviccgyártó ismerőseim, mostanában én is elkezdtem terrorizálni előadások közben kedves barátosnémat (aki ennek nagyon örül (iróniajel)). Gazdaságstatisztikán vettük a statisztikák fajtáit (álló és mozgó, vagy mittudoménmi), és az előadó magyarázta, hogy na, akkor a tanultak alapján az az adat, hogy ezt a tárgyat 400 diák vette fel, egy álló statisztika (mert egy adott időpillanatra vonatkozik), erre én halkan benyögtem magamnak, hogy nem is, mert a diákok ülnek. Én jót szórakoztam rajta, tudom, szörnyű, köszönöm.

A mai termés pedig biztosan nem új, valszeg minden magára valamit is adó szóviccgyártó elsütötte már, de én csak most először, és ennek roppantul örültem ismét. Az előadó mesélte, hogy volt itt, meg ott, meg Oslo-ban is. Vizuális alkat vagyok, így ez utóbbi kijelentésen jól elvoltam egy darabig, végül ebből született meg:
- Mit mond a norvég zombi?
- Osloban vagyok...