Levegőtlen, meleg, párás teremben, halálkényelmetlen padokban ülve, 440 bezsúfolódott diák, folyamatos moraj, amitől az első sorból alig lehet hallani az előadót, és félpercenként elnyomott ásítás (oxigénhiány, ugye), kevéssé izgalmas definíciókra való odafigyelés.
Tényleg ez kellett nekem? Jézusom.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ezt mondtátok