Ezt mondtátok

  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • AnnGel: @isolde: sajnos nem tudok részleteket, hogy kivel megy hogyan szokott konfliktusa lenni a gyerekem... (2023.06.09. 13:08)
  • isolde: Én pont bírtam anno az oviban a verekedős gyerek anyukáját, mert jó fej volt. De lehet, hogy csak ... (2023.06.09. 07:32)
  • Utolsó 20

2023.07.03. 11:46 AnnGel

Senki sem kapta el a gyerekek kéz-láb-száj betegségét, wow. Úgyhogy voltam fellépésen, és ügyesek voltunk, és elfáradtam, mindig elfáradok, mert 6-től 8-ig tart az egész, és bár kétszer négy percet vagyok csak színpadon, akkor is már fél 4-től sminkelek meg készülődök, meg enni próbálok, de nehezen megy, mert izgulok. Felmerült, hogy mehetnénk decemberben külföldre fellépni, és nem fogom vállalni, mert egyszerűen inkább a stresszt érzem benne, hogy elpakolni mindent, utazni, ott aludni, közben decemberben már karácsonyra is készülni kéne, meg a kórus is biztos szeretne majd koncertet. Mindig ez történik, hogy az évi kettő nagy fellépés kb akkor van, mikor a kórussal is az előadások, ami logikus. És vannak kisebb fellépések, amikre lehetne menni, de azt érzem magamon, hogy több a nyűg vele, mint amit ad. Szeretek táncolni, de valamiért tökre stresszel a sminkelés, miközben amúgy nem tart sokáig, tök hamar megvagyok vele, de mégis az van a fejemben, hogy a színpadi smink ÓRÁKIG készül.

Mindegy.

Múlt héten nagyszülőknél voltak a gyerekek, engem kedden műtöttek, szerda-csütörtök-pénteken pedig tök egyedül voltam itthon, férjem is elutazott, kiírattam magam táppénzre, és három napig lelkiismeretfurdalás nélkül csináltam a semmit. Az első nap végén azt éreztem, hogy nem tudok rendesen pihenni, hogy elkezdtem magam unni, egész nap ültem vagy feküdtem, néztem sorozatot meg olvastam, és hogy most már csinálnék valami mást?? Aztán második nap rájöttem, hogy basszus, itt az xbox, úgyhogy a többi két nap már nem voltak ilyen problémáim. Amúgy mindig zavart, hogy olyan bénának érzem magam konzolos játékokkal, aztán most jöttem rá, hogy persze, mert tájékozódni az életben is nehezen tudok, célozni kontrollerrel katasztrófa, amúgy nem bírom, ha hirtelen történnek velem dolgok, rámugranak meg megölnek, szóval csak összeraktam, hogy nekem a platformer játékok valók!!! Lehet menni előre, hátra, meg ugrálni, meg feladatokat megoldani, és kész! Nem kóválygok, meg nem tévedek el, és általában pontosan célozni sem kell, hát ez csodálatos. Illetve nekem az is szempont, hogy ne tartson nagyon sokáig végigvinni  a játékot, mert ha valamibe 60 órát lehet ölni, akkor neki sem állok, de ha 4-5 óra alatt ki lehet pörgetni, akkor reális, hogy belátható időn belül befejezzem. A Planet of Lana-t illetve az Inside-ot kezdtem el, mindkettő nagyon tetszik.

Mától meg megint melóka, nyári szünettel súlyosbítva, bár most egy szavam sem lehet lányomra, mert órák óta elvan, fogalmam sincs, mivel, de majd összeszedem a romokat.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr418158786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása