Kicsit lehangolt vagyok, de én magam sem tudom, mi a baj. Az is fáraszt, hogy egész nap itthon vagyok, az is, hogy elmenjek valahova. Talán az a bajom, hogy hetek óta nem mozogtam (a táncon kívül), meg sok az esti program is, alig látom a férjemet a héten. Elméletileg menne a rendszeres edzés, de az feltételezi, hogy a gyerek bölcsiben van, én otthonról dolgozom, és időben is végzek, nincsen egy gyors megbeszélés upsz fél 2-ig. Ez eddig még nem jött össze. Mehetnék persze este is, miután lefeküdt a gyerek, a férjem meg itthon lenne vele, csak hát inkább lennék a férjemmel inkább.
Közben olyan achievementjeim vannak, hogy sikerült megoldanom, hogy lehet egyedül kiszívni a gyerek orrát, akinek ugye van két keze, meg egy feje, mindegyiket fogni kéne, de nekem meg nem nőtt még plusz két karom (pedig igény lenne rá). Meg homeoffice és gyerek mellett is sikerült ebédet csinálnom, sokkal hatékonyabb vagyok, ha sok a dolgom. És egyszer sikerült úgy elmennem itthonról, hogy rendet hagytam magam után, amihez versenyt kell pakolni a kicsikével, de én győztem.
A gyerek három éjszakát teljesen átaludt, aztán tegnap megint felkelt, hiú ábrándokat kergetek.
Mérgelődtem kicsit az orvosokon is, van egy gyerekorvosunk, aki nincsen hónapok óta és folyamatosan helyettesítik, így viszont folyamatosan különböző dokik nézik meg a gyereket, és nem látják, hogy javul-e. De örülök, hogy itt van az utcában a rendelő, mert így legalább nem kell sokat utaznom ahhoz, hogy megtudjam, hogy a beteg gyereknek szívjam az orrát (no shit) és ennyi. Még szerencse, hogy a csana, ahova jár, nem kér egészséges igazolást, mert akkor mehetnék megint, mikor már meggyógyult, hogy kapjak arról papírt, hogy egészséges. De legalább ma hamar végeztünk, elmentünk a játszóra, a viharos szélben boldogan rohangált a gyerek, szedett nekem bogyót a bokrokról és egyenként odahordta nekem.
De nem csak ez van, van munka is, dokumentációkat gyűjtögetek, volt néhány megbeszélésem is, ami alatt szerencsére aludt a picinny. Nagyon leleményesen oldottam meg a laptophasználatot, a konyhánkban van egy magas reggelizőpult, annál állva dolgozom, így a gyerek csak annyit lát, hogy a konyhában teszek-veszek, azt meg már megszokta, figyelemre sem méltat. Van bennem némi gyomorgörcs a munkaidőm miatt, a főnököm főnöke simán délutánra rakott be rendszeres megbeszélést, attól félek, hogy soha nem fogja megszokni senki, hogy félmunkában vagyok. Ja, és lehet, hogy a projekt, amire visszahívtak, na azt eltolják fél évvel. Én pedig most éreztem először olyat, hogy nem szeretnék új területekbe belevágni, én azt szeretném csinálni, amihez értek.
Tegnap meg végre összejött egy sörözés is, ahol ittam egy egész üveg sört (az óvatos duhaj), rettenetesen csípős chipset ettem, hazafelé pedig pont elcsíptem nem csak a 4-6-ost, hanem a mester utcánál a garázsmenetet is. Az élet apró örömei!
BoJack Horsemen-t nézek, meg befejeztem az első Doctor Who évadot. Egy felsőt horgolok magamnak, amihez szerintem nem lesz elég a két gombóc fonal, amit vettem, és vennem kell egy harmadikat is, amit viszont nem fogok elhasználni, és a nyakamon marad. De legalább van Rick and Morty is!
Ezt mondtátok