Napközben egy csomószor eszembe jut, hogy valamit meg kell írnom blogba, aztán mire géphez jutok, elfelejtem, miről volt szó.

Nemrég megnéztük a Hunt for the wilderpeople-t, nagyon bájos volt, de hát a What we do in the shadows messze jobban tetszett.

Kicsikével befejeztük a babajelbeszéd kurzust, hónapok három jelet használt aktívan (telefon, kutya, pápá), aztán jött egy áttörés a kölesgolyóval, ekkor láttam először, hogy alaposan megnézi a kezemet, majd utánoz. Azóta valahogy beindult, mutatja a banánt, a "még"-et, az alvást meg a fürdést is. Például meglátja a kádat, és mutatja a fürdést, meg kell zabálni, hogy egy évesen már asszociál. Erről persze mindenki azt hiszi az elején (én is), hogy a gyerek majd szuperül el tudja mutogatni, hogy mit enne, meg mi a baja, de ez nem így működik. Azt fogja először jelelni, ami számára érdekes, aztán később jutunk el a "hasznos" kifejezésekhez. Azt például már most tudom, hogy az evést kb sosem fogja jelezni, mert ő sem tudja, mi a baja. Csak amikor megmutatom neki a kaját, akkor kattan be neki, hogy mindjárt éhen hal, adjam oda azonnal.

Aztán volt egy elképzelésem az elkövetkező hónapokról, most jön a nyár, megyünk majd nyaralni meg ide oda amoda, aztán lesz ősz meg tél, én meg szülhetnék egy jót tavasszal. Így amikor kérdezte a főnököm, hogy mik a terveim munka terén, akkor meg is írtam neki, hogy nem mennék vissza, mert szeretnék még egy babát. Aztán volt néhány változás projekten terén, és felhívtak pár napja, hogy hát lenne egy projekt, és kéne egy tanácsadó hozzá, és akár napi 4 akár 6 órában, akár heti 4 homeoffice-szal, bárhogy bármibe belemennek, akár csak pár hónapra a következő gyerek előtt, de ha vissza tudnék menni, az sokat segítene.

Szóval ez most eléggé fényezi az egómat, meg végül is szeptembertől pár hónapra tényleg beleférne, igazából észt osztani tényleg szeretek, és itt erre lenne szükség. Csak azt gondoltam, hogy majd eljárok a kislánnyal zenés programokra, meg továbbra is tornázni, közben domborodó hasamat simogatnám, és idilli diétás forrócsokizgatás közben várnám a kistesót. De lehet, hogy jót tenne néhány hónap munka, lehet, hogy pont elegem is lenne, aztán tavasszal baromi jól is esne ismét nem dolgozni. De akkor jesszus, családi napközit kell keresnem, és két hónap múlva el kéne kezdenem a beszoktatást, ami nagyon gyorsnak tűnik. De hiányoznak a kollégák, milyen jó lenne megint közösen ebédelni, meg minden nap normálisan felöltözni.