Hát ez is eljött - a gyerek hajnalban arra ébredt, hogy átfordult.
Eddig csak indirekt tudtam, hogy képes rá: hason raktam le, hanyatt találtam rá. De most már szemem láttára is megtörtént, hatalmas küzdelmek árán, de mindkét irányba képes áttornázni magát. Nyilván annyira büszke vagyok rá, mint ha minimum olimpiai aranyat szerzett volna.
Anyu megtalálta a rólam készített feljegyzéseit, így most már mondhatom a lányomnak, hogy én a te korodban 12 órát aludtam egyhuzamban stb stb. Négy és fél hónaposan napi 4x ettem!!??! Felnőttként többször eszem napi 4 alkalomnál, döbbenet. Ja és szuper a szóhasználat: "4.5 hónapos korában vettem észre, hogy kijött alul a foga", remélem, hogy ezek a gének öröklődnek, és én is csak észreveszem, hogy hopp, fogak, és nem pedig éjszakákon keresztül vigasztalok egy síró csecsemőt. De erről jutott eszembe, hogy ezeket a mérföldköveket nem nagyon jegyeztem még fel. Három hetesen mosolygott először spontán, kb három hónaposan kezdett el hangosan nevetni, és akkor most az átfordulás.
Kipróbáltam itt a közelben a maminbabát és egy baba-mama jógát. A maminbabán úgy szakadt rólam a víz, mint még soha máskor, tényleg csorgott, ennyi erővel magamra is boríthattam volna az üvegből, felesleges volt inni. Annyi a probléma vele, hogy ugyanaznap van, mint a karika, és ez így eléggé hardcore, egy nap alatt két edzés. A jógán meg csalódottan vettem tudomásul, hogy főleg babatornáztatás, énekelgetés, és nagyon keveset mozognak a felnőttek. Amúgy eljött a vég, mert beléptem a 9. kerületi anyukás FB csoportba, de milyen jól tettem, mert innen tudtam meg, hogy van az utcában egy jógastúdió, és ott viszont olyan órát tartanak, ami elsősorban a felnőtteket mozgatja meg. Hétfőn tesztelem.
Ezt mondtátok