Szerdán elmentünk kettesben megünnepelni első házassági évfordulónkat, ami korábban volt, de akkor meg nem ért rá Anyukám bébiszittelni, így elhalasztottuk. Baromi furcsa volt, hogy ketten vagyunk. Egyedül szoktam mászkálni, nem sokat, csak heti egyszer két órára, amikor karikára megyek. Akkor is van egy kis hiányérzetem, mintha valamit otthon felejtettem volna, de ketten még durvább volt.

A nagyszülők mindkét oldalról lelkesek, és mondják, hogy szívesen vigyáznak a kicsikére, de úgy éreztem, hogy szívességet kérnék tőlük, és még nem használtuk ki. Azt gondoltam, hogy Anyummal vagyunk annyira őszinték, hogy megbeszélhessük, hogy ő tényleg szeretne rá vigyázni, és nem teher, nem szívesség, de így is hetek teltek el, mire kiderült, hogy nagyon szeretné pl fürdetni. Fura szituáció, mert ő sem akar nyomulni, én meg nem akarom tukmálni, de közben nem akarok belefutni egy zsömle alja/teteje szituációba*, ahol Anyu szívesen lett volna többet a kicsikével, én meg szívesen bíztam volna rá többet, de egyikőnk sem mondott semmit.

Erről jutott eszembe, hogy vajon anyósom hogy van ezzel, szóval most elkezdtem nyomni a férjemet, hogy beszélje ezt meg vele. Tudom, hogy ha megkérnénk rá, akkor vigyázna a gyerekre, csak közben folyamatosan úgy érezném, hogy szívességet tesz nekem, és nem akarok visszaélni a jóindulatával stb. Közben lehet, hogy alig várja, hogy megkérjem rá, de nem meri mondani, mert a gyerek-meny-anyós kapcsolat kényes, és ki tudja, hogy háklis lennék-e erre (amúgy nem).

Azt találtam ki, hogy ha ezt mindenkivel sikerülne tisztázni, akkor bedobnám, hogy minkét nagyszülő havi egy-egy estét megkapna, ezzel nekünk a férjemmel havi két esténk lenne csak magunkra/barátokra, buli hajnalig, vagyis nem, mert hajnalban én kelek a gyerekhez szoptatni, na de mindegy, akkor buli este 11-ig. Színház, utána egy vacsora, vagy mozi vagy nem tudom. Persze meg kéne szervezni jó előre, mert akkor a nagyszülők is így terveznek, de akkor mi is tudnánk, hogy van havi kettő esténk, amit be tudunk magunknak osztani.

Amivel kicsit bajban vagyok, az a hétköznapok. A férjem szeptembertől heti két estét fixen távol lesz este 9-10-ig. Októbertől nekem ismét lesz tánc (heti egyszer), vajon a karikát folytassam mellette? Nekem is "jár" a heti kettő este (ami nem is ez egész délután+este, hanem csak 2-3 óra, fürdetésre otthon vagyok). De ha a férjem is és én is heti kétszer eljárunk, akkor mikor leszünk együtt, mint család?

First world problems.

*Van egy mese arról, hogy a 30 éve együtt élő házaspárból mindig az egyik ette a zsemle alját, a másik a tetejét, pedig egyik sem azt a részét szerette, de azt hitték, hogy a másik azt szereti.