AnnGel blogja

Befejeztem a Dead Like Me 2. évadját is, most mi lesz velem? :sorozatfügg:

Felfáztam, fáj a fejem, kótyagos vagyok, tanulnom kéne, edzésre akarok menni, valamiféle szociális életet is terveztem mára meg hétvégére, de nem tudom, így ebből mi lesz.

És nem basz földhöz az öröm attól sem, hogy kerregnek, fúrnak, kopácsolnak, visít a fúró, a fejem meg reped. Enyhíti a fúró hangja által okozott sebeket, hogy most húzzák be a házba a digitv-t, ezért a zaj. De akkoris. :hiszti:

És még mindig nem ünnepeltem meg hatalmas ivászattal a nyelvvizsgámat. Asszem már nem is fogom.

Főzök magamnak gyógyteát, bevágom magam a kádba, és reménykedek, hogy nem valami finom kis vírus.

Dögöljön meg mindenki hangulatom van.

Akkora szappanbuborékot fújtam ma a kádban, mint a fejem.

Semmi különös nem történik azon kívül, hogy sosem azt csinálom, amit éppen kellene. Ja, mégis történt: tegnap Rasztalakékkal megnéztem A nyomozót, rittyentettek róla beszámolót is, úgyhogy én nem teszem. Jó volt. Aztán félig a Pókerarcokat (késő volt és bealudtam), majd ma a Kutyaszorítóbant. Nameg fél szemmel a Gyalog-galoppot is (sokadszorra). Szeretem a szerdákat, főleg ha olyan hosszúra sikerednek, hogy eltartanak csütörtök délutánig.

Elkezdtem Anne McCaffrey-től a Sárkányröptét... 20. oldalig bírtam, van egy eladó példányom, ha valakit érdekel. Szóval inkább most Borzalmak városát olvasok, egész szépen haladok vele, hála az unalmas előadásoknak keddenként.

Ezt.

Gyurma, ami pattog és szakad és nyúlik és és és... és lehet gyurogatni. Nameg stresszoldó is, de sokkal mókásabb, hogy tök jó színe van és pattog és valamelyik világít a sötétben (órákig!), a másik meg változtatja a színét is... KELL.

És ezt minden férfi vésse az eszébe!
(most kaptam, köszönöm:))

......

Bár én szoktam izzadni (de cserébe nem zavarnak az izzadós férfiak), néha szortyogok alvás közben, aztán böfögni is kell, hogy aztán csapkodhassam mások homlokát (ha nem érted, ezt miért, ne ess kétségbe), meg a sört is szeretem... de attól még hisztizek, slussz-passz!

Kb úgy érzem magam, mint a leányzó az alábbi videóban.

Slipknot - Vermilion

Fáradt vagyok, de nem tudok aludni, kavargó gondolataim nem hagynak. Hajnalig a plafont bámultam, ebéd után is próbáltam szusszanni egyet, de csak álom határán lebegés lett belőle. Fáradt vagyok bármit is csinálni, de amint lepihenek, elkezd kattogni az agyam, nem tudom kikapcsolni. Hetek óta filmre vagy sorozatra alszom el, mert addig is, míg arra figyelek, leállnak a gondolatok, és ezt a szünetet kihasználva el tudok aludni. Itthon a szobámban nincsen gép, nincsen TV, és ezek nélkül úgy tűnik, nem tudok éjjel pihenni. Régebben elég volt az a módszer, hogy akkor kerültem ágyba, mikor már tényleg borzasztó álmos voltam, de most ez sem használ. És én meg csak zombulok fel s alá. Basszus.

Könyvtáros Testvér írt már róla, az ismertető alapján megtetszett, így nem is haboztam sokáig, beszereztem, elolvastam. Rémisztő.

Coraline és családja új helyre költöznek, egy furcsa házba, furcsa szomszédokkal. Coraline egy nap rábukkan egy semmibe vezető ajtóra, amin átlépve egy olyan világban találja magát, ami hasonló a sajátjához, mégis... Beszélő állatok, mozgó játékok, és a "másik szülei", kiknek bőrük fehér, szemeik gombból vannak, bíztató. És a "szülei" azt akarják, hogy maradjon, legyen az ő lányuk for ever, and always. Elsőre kecsegtetőnek tűnik az ajánlat, hiszen itt minden olyan izgalmas, otthon meg mindig csak unja magát, de a kaland hamar rémálommá válik. Coraline-nak minden bátorságára és ügyességére szüksége van, ha meg akarja menteni szüleit és saját magát.

Gaiman mesterien szövi bele az összes olyan elemet regényébe, amivel álmaimban már találkoztam: szeretteim és a házunk ugyanaz, de mégis más, és mikor rájövök, hogy milyen veszélyben vagyok, senki nem hisz nekem. Az illusztrációk is nagyon tetszettek, ha netalántán egy gyereknek nehezére esne elképzelnie ezt a világot, a képektől tuti összef*ssa magát.

Merthogy gyerekkönyv, bizony. A borító hátulja szerint ages 8 up, ilyen meg olyan legjobb children's book, Child Magazine Best Book of the Year, ésatöbbi. Személy szerint éjjel a takaró alatt kucorogva, az ablakot bámultam (hátha megjelenik egy fehér, karmos kéz), nesze nekem esti mese.

Mindenesetre izgatottan várom a belőle készülő animációs filmet, és vevő vagyok a The Wolves in the Walls-ra is.

Reggel 8kor hívtak a többiek, hogy el ne induljak Diszelbe, zuhog, minden felázott, és elég valószínű, hogy nem lesz íjásztatás. Szemétség. :hisztizvetoporgószmájli:

De így legalább be tudok menni a nyomdába valami angol megrendelővel bájcsevegni. Szüleim tegnap említették, hogy ma jön ívindításra (asszem), és ha már itthon vagyok, Apu bemutat neki, én beszéljek vele, ha már egyszer ő nem tud (angol nyelvtudása kimerül a "help, lost baggage"-ben). Erre teljesen beindultak este, hogy ez milyen jó lesz, mire mondtam nekik, hogy hát én Magyarok napja, és Diszel, és lődözés. Apu mestere annak, hogyan mondja a "jólvan, nem gond, megértem, programod van" szavakat úgy, hogy jó szarul érezzem magam. De hát eső van, így maradok, mindenki boldog.

Megkaptam bátyám esküvői fotóit, bemutatnám A marcipánt. Sógornőm választotta. Mondtam már, hogy imádom? (a kép sz*r, elnézést)