Könyvtáros Testvér írt már róla, az ismertető alapján megtetszett, így nem is haboztam sokáig, beszereztem, elolvastam. Rémisztő.
Coraline és családja új helyre költöznek, egy furcsa házba, furcsa szomszédokkal. Coraline egy nap rábukkan egy semmibe vezető ajtóra, amin átlépve egy olyan világban találja magát, ami hasonló a sajátjához, mégis... Beszélő állatok, mozgó játékok, és a "másik szülei", kiknek bőrük fehér, szemeik gombból vannak, bíztató. És a "szülei" azt akarják, hogy maradjon, legyen az ő lányuk for ever, and always. Elsőre kecsegtetőnek tűnik az ajánlat, hiszen itt minden olyan izgalmas, otthon meg mindig csak unja magát, de a kaland hamar rémálommá válik. Coraline-nak minden bátorságára és ügyességére szüksége van, ha meg akarja menteni szüleit és saját magát.
Gaiman mesterien szövi bele az összes olyan elemet regényébe, amivel álmaimban már találkoztam: szeretteim és a házunk ugyanaz, de mégis más, és mikor rájövök, hogy milyen veszélyben vagyok, senki nem hisz nekem. Az illusztrációk is nagyon tetszettek, ha netalántán egy gyereknek nehezére esne elképzelnie ezt a világot, a képektől tuti összef*ssa magát.
Merthogy gyerekkönyv, bizony. A borító hátulja szerint ages 8 up, ilyen meg olyan legjobb children's book, Child Magazine Best Book of the Year, ésatöbbi. Személy szerint éjjel a takaró alatt kucorogva, az ablakot bámultam (hátha megjelenik egy fehér, karmos kéz), nesze nekem esti mese.
Mindenesetre izgatottan várom a belőle készülő animációs filmet, és vevő vagyok a The Wolves in the Walls-ra is.
Ezt mondtátok