Bár már sokadszorra néztem, megint bőghetnékem volt tőle. Ez ilyen.
Ha megnézném ezután a The Fountaint is, tuti elintézném magam pár napra.
Tényleg, össze kéne gyűjteni az összes szomorú-szerelmes filmet, filmmaratont rendezni, majd jól kibőgni magunkat. Ki jönne?
Adj hitet, és elhiszem neked
Hogy élni szebben is lehet
Sok okos megvet és nevet
De te észre se vedd, csak adj hitet!
Ákos - Adj hitet
Anyu főz, Apum Öcsivel karácsonyfát farigcsál és szuszakol a talpba, én meg routert telepítek.
Így kell ezt.
South Park - Merry F*cking Christmas
Nem, nem én vagyok ilyen ügyes, innen töltöttem le. Fekete helyett fehér, sötét helyett világos, egyszerű, letisztult, és azt hiszem, jobban olvasható, mint az előző. Bár nem tetszik, hogy alapban dőlt betűs minden írás, meg valamiért nem hajlandó az írás bemászni a kép mellé (lásd lejjebb), hanem csak az aljától kezdődik...
Majd talán még pofozok rajta, szeretnék képet a fejlécbe, vagy bármi ilyesmit, amitől az enyém lesz, egy kis Royo, vagy nem is tudom, hm.
Update: már két olyan véleményt is kaptam, hogy ez a blog nem én vagyok. Még gondolkodom, mit kezdhetnék vele, de valszeg visszaállítom a régit. Vagy nem. Mittomén.
Update2: újon dolgozom, addig visszaállítom a régit.
Más. Nem tudom, mennyit szoktátok nézegetni a blog.hu főoldalát, én mostanában mindig vetek rá egy pillantást. Elképzelésem sincsen, mi alapján válogatnak oda be blogokat, de néha teljesen megdöbbenek, akkora igénytelenségbe ütközöm. Kitűnő példa Ruszkibaka blogja (akit érdekel, keressen rá, de én ki nem linkelem), szarul fogalmaz, mondatkezdő nagybetű, központozás stb mint olyan, nem létezik nála, a dizájnról nem is beszélve. Az illetőnek olvastam más megnyilvánulásait is néhány helyen, és finoman fogalmazva nem túl intelligens. Ő miért van rendszeresen címlapon? Mert egy buzi költő? Ennyi elég lenne?
"A szörnyetegek nem viselik túl jól a csalódást..."
Caliban félig szörnyeteg - un. Grendel -, kinek élete két éve másból sem áll, mint hogy "kedves" rokonai elől menekül. Nincsen egyedül, hiszen vele van bátyja, Niko is. Nem tudnak túl sokat a körülöttük levő világról, nem tudják, miért üldözik Cal-t, vagy hogy miért született meg ő, az ember-szörny hibrid, csak menekülnek, megpihennek, blabla.
Hálisten ingyenkönyv volt, de lehet, hogy bennem van a hiba.
Kezdjük a pozitívumokkal: urban fantasy, ami egy alapvetően jó dolog. Kobold a Central Parkban, troll a Brooklyn hídnál, ilyesmi. A szöveg nyelvezete nagyon szleng, néha túlságosan is, de nem rossz, a testvérpár folyamatos civódása, egymás ugratása pedig kifejezetten tetszik.
Kár, hogy trágya a történet. Álljon itt néhány szituáció: senkiben sem bízó hőseink találkoznak egy nő vámpírral, fegyver elő, támadóállás felvesz, morcostekintet bekapcsol. Erre vérszívónk elmondja, hogy a mai vámpírok már nem isznak vért, helyette vastablettát (!) szednek, nézzék csak meg a táskáját, benne van. És megnézik. És benne van. Ez a párbeszéd 2 azaz kettő oldal terjedelmet sem éri el, de a végén a szereplők puszipajtássá válnak, fegyvert letesz, szent a béke. Nanemár...
Vagy: troll elleni harc, a jófiúk kezdenek ronccsá válni, pedig minden erejükkel a nagy szörnyet aprítják. Mikor Cal kezéből kiesik a kard, akkor elővesz egy... pisztolyt! He? Csessze meg, ott egy náluk sokkal erősebb izé, alig élnek már, erre meg karddal hősködnek, mikor van lőfegyverük? Jajjmár!
Nincsen jól megírt jellemfejlődés. Az egyik szereplőt egy beszari, saját érdekeit néző alaknak ismerjük meg, erre ahelyett, hogy vész esetén meglépne a városból, csupán szimpátiából (pár napja ismerik egymást a főhősökkel) ott marad, hogy életét kockára téve segítsen.
A történetet azért olvastam el a feléig, hogy végre kiderüljön, miért üldözik Cal-t, a maradék felén meg azért küzdöttem végig magam, mert elképzelésem sem volt, ebből mit hoznak ki. És mit? Figyelem: a Grendelek még az emberiség hajnalán egy erős nép voltak, de fajunkat nem vették komolyan, így mire észbekaptak, elszaporodtunk. Szóval most a hibrid Cal segítségével időkaput nyitnak (!!), hogy visszamenjenek párezer évet, és leigázzák az emberi fajt. ÚRISTEN. Ez lenne a sztori? A csattanó? Vonyítva kapartam magam.
Másik zavaró dolog, hogy a történet felénél Cal-be egy gonosz entitás költözik, az irányítja, de ettől függetlenül a nézőpont marad E/1, és emiatt nekem a másik fél lett szimpatikusabb. Nem vagyok olyan típus, akinek csakazértis a "rossz oldal" tetszik, de mégis csalódottságot éreztem, mikor a "jók" győztek.
A fordítás már csak hab volt a tortán. "Hello, a nevem Robin, és szexaholista vagyok." Hogy mi?? Sexaholic = szexfüggő, de hogy szexaholista... Ezek után már apróságnak tűnik az, hogy egy női karakterről azt mondják, hogy "feleségül vesz" egy férfit.
Szóval hiába a jó szövegek, túl sok az öcsi-bátyó nyál, pocsék a sztori, és hoooooossszúúú levezetés/befejezés. Kínlódva olvastam el, de tényleg. Kerüld el messzire.
- Sosem tudom megkülönböztetni a sütőpapírt a zsírpapírtól... Tanakodik Anyu, kezében a tekercseket tartva.
- Lehet tőle valami bajunk, ha zsírpapírt rakunk sütőbe?
- Nem tudom... á, mindegy, béleld ki vele a tepsit.
Szóval ha olyasmi szalagcímekkel találkoztok, hogy
"Karácsonyi tragédia
Zsírpapírmérgezés végzett a veszprémi családdal"
akkor azok mi vagyunk.
Bár szeretem a jó képeket, a fotózás, illetve az ezzel kapcsolatos témák nem igazán mozgattak. A Fotóművészet legújabb száma (LI. évf., 2008. 4. szám) is úgy került hozzám, hogy mi nyomjuk, és Apum hazahozott egy példányt azzal, hogy egy képsorozatot mindenképp nézzek meg benne.
Nos, adhatott volna mellé egy borotvapengét is.
A mostani számban egyebek mellett található egy interjú Urbán Tamás fotóriporterrel, akinek a foglalkozása az volt, hogy halottakat fotózott. Vidám meló. Nade nem is ez a lényeg, hanem az utána következő képek. Első gondolatom az volt, hogy ezek nem lehetnek igaziak... hogy biztosan beállítottak, hiszen kegyeletsértés lenne, mivel az arcok jól felismerhetők... pedig ők vannak rajta.
12 kép, 11 történet emberi sorsokról, tragédiákról. Elgondolkodtató, megrázó, lehangoló. Egy mozgássérült férfi, aki miután anyja haláláról értesült, altatót vett be. A nyugdíjba vonult, egyedülálló műszaki igazgató, akit többszáz italosüveg mellett találtak holtan.
És ilyenkor rádöbbenünk, hogy bármilyen problémánk van, semmi az övükéhez képest. Lehetne rosszabb is.
Akinek kedve szottyant kedvének totális lelombozására, itt megtalálja, én fényképeztem be, szóval a minőség nem a legjobb, de látszik minden, és a szöveg is olvasható. Jó szórakozást hozzá.
A Chihiro Szellemországban-tól rémálmaim vannak. Asszem nem nekem valók a rajzfilmek.
Ezt mondtátok