AnnGel blogja

És azt még ki is felejtettem, hogy kátyús az út, így azokat kerülgessem. Ha lehet. Igen bakker, pont erre tudok figyelni.

Tegnap meg pókereztem, de minek, hamar rájöttem, hogy annyira nem élvezet a fogyó zsetonjaimat, és szar lapjaimat nézegetni, így inkább csocsó, az jó, megy a labda, én melléütök, jó móka. Aztán gondoltam veszek mirelit pizzát Matchban, erre kasszazárás volt, és ilyenkor be sem lehet menni a boltba, így inkább hazajöttem és rendeltem, abból legalább maradt mára is, innen látszik, hogy gondolok a jövőmre.

Szombaton költözik az új lakó, mert igen, sikerült kiadni, öröm s boldogság, de most már mindenki nyughasson, maradjon a helyén, fél év múlva úgyis én lépek.

Ma pedig kozmetikus (au), vezetés (nemakarommm, félek), aztán tanulás, de nagyon, mert jövő héten három ZH, egy beadandó, és nyilván nem álltam még neki egyiknek sem. Pedig most hétvégén is lenne mászkálnivaló, de nem, megacélozom lelkem, és magamra zárom a szobát.

And as I see through the real you
I'm falling straight into
A thousand broken mirrors...

Szép.

A problémát alapvetően abban látom, hogy vannak emberek, és ők is közlekedni akarnak, ugyanarra és ugyanakkor, amikor én. Hiba. Az lenne a legjobb, ha mindenki otthon maradna, és folyamatosan kussolva játszódna (basszájba), főleg a gyalogosok. Sőt, nekik egyenesen megtiltanám az úttesten való áthaladást. Aki oda született valahova, ne mászkáljon át máshova. Alap. A másik, az a lámpák: néha pirosak. Ne legyenek. Nekem ez azt jelenti, hogy gázról lelép, kuplung, fék, egyes, kuplung lassan fel, gáz, kuplung, kettes, gáz, kuplung, hármas, gáz. Bonyolult, sok, meg különbenis.

Na, de komolyra fordítva a szót: igen, vezettem, elhagytam a rutinpálya megnyugtató galambszarát, és nekivágtam tsodálatos fővárosunknak. Nem ment jól. Okoztam majdnem balesetet, görcsölt be tenyerem a kormányba való kapaszkodástól, és leizzadtam sokszor. A végén mégis az oktató azt mondta, hogy ahhoz képest, hogy először, nem is volt olyan rossz. Atyaég, mit csinálnak akkor mások?

Holnap folytköv.

Már megtanulhattam volna, hogy azt az utolsó italt nem kellett volna, bármennyire jó ötletnek is tűnt akkor, aztán csajoztam a srácok helyett, ami nem jött össze, de legalább megpróbáltam, ennyire jó fej vagyok, félelmetes. És most jutott eszembe, hogy egy fél hamburger szottyad a táskámban, uhh.

Egyik csatorna reggeli műsorában kérdés: fontosabb-e a környezetvédelem az M0-nál?

A környezetvédelem fontos, éppen ezért kell az elkerülő út: hogy a sok, Bp-en csak keresztülhaladni akaró autó ne jöjjön be a városba lépésben pöfögni, hanem gyorsan húzhassanak tovább. De végülis tökmindegy, fulladjunk meg, de tényleg. Sok sötétzöld.

Ebben a sablonban az a jó (NOT), hogy IE alól jó, a mozilla meg eltünteti a menüsort. De nem hoz helyette menő sört (igenszarszóvicc, sry).

Pedig tetszik, csak mondjuk értékelném, ha működne.

Többeknek is ígértem, hogy mesélek a pénteki vizsgáról, szóval most.

Előtte nap órán megsúgta nekem az oktatóm, hogy ha számot kell mondanom, és nem tételt húznom, akkor mondjam a 9-est, mert az az Y, véletlenül sem az 5-öst, mert az a kézifékes elindulás, és tanuló azzal még sosem ment át. Ezekkel a fontos információkkal felszerelkezve indultam pénteken az tsodálatos rutinpályára, ahol laza fél órás csúszás után sorra is kerültem.
A vizsgabiztos mogorva bunkó ember, ne mondjam, csak csináljam, olyan zavarba hozott vele, hogy egy csomót bénáztam. Végeztem a műszakival pár perc alatt, jött a tételek "húzása".
- Mondjon egy számot kettő és tíz között!
- Tíz...
- ... najó, ez az elsősegélycsomag meg ezek megmutatása lenne, de... kinéz az ablakon, fúj a szél, esik az eső - hát, ezt most megússza. Most mondjon egyet öt és kilenc között.
- Kilenc.
Vádlón az oktatóra néz, aki ártatlanul vonogatja a vállát: - Hát, elő szokott fordulni, hogy egy napon mindegyik vizsgázó pont ugyanazt a tételt húzza...
- Najó... Y-megfordulás... induljunk.

Célmegállás: indulás, kettesbe kapcsolás, majd járda szélén megállás, index kikapcs, üres, kézifék behúz, itt ér véget a feladat. Alig, hogy megállok, máris: menjünk tovább. Olyan zavarba jöttem attól, hogy nem engedte végigcsinálni a feladatot, hogy elfeledkeztem róla: nem egyesben vagyok. Index be, körülnéz, oktató szól: a sebváltó... lesápadás, okés, most majdnem lefulladtam, úristen, tutimegbukommegbukommegbukom.
Y-megfordulás, tolatás, szlalom, lassan csukott szemmel is, annyit gyakoroltuk.
Gyorsításos feladat: rövid szakaszon át kell kapcsolni kettesbe, gyorsítani 35 km/h-ig (!) (igen, ez durva az átlag 20-hoz képest, amennyivel haladunk a pályán), és fékezni. Oltári para, eddig elég döcögve ment, de nem ám vizsgán: tökéletesebben nem is sikerülhetett volna!

Szóval eddig 16 óra (4 hét) és egy sikeres vizsga. Ha minden igaz, csütörtökön már forgalom, a gumifákat már telepítik, mindenki rettegjen.

Nemrég megállapítottam, hogy bugyijaim színe kezd khm... homogenizálódni. Konkrétan a fehér-fekete-kék csíkosból szürke-sötészürke-szürkéskék kombó lett, ami nem túl szexi, de legalább nem látja senki. Szóval hétvégén ha már ruhabolt, akkor gyorsan begyűjtöttem pár új darabot, szép fehéret, testszínűt és vöröset. Otthon lecimkézés, majd Anyum (akiből csak egy van, és aki a buszállomásra utánam jött kocsival csak azért, hogy a busz indulása előtt egy perccel pénzt nyomjon a kezembe, mert hát nyilván otthon felejtettem a pénztárcám, szóval áldassék a neve), szóval ő bevágta a friss szerzeményeket a mosógépbe, hogy aztán gyártson belőlük különböző árnyalatú rózsaszíneket. Tehát most ugyanott vagyok, ahol eddig is voltam, de legalább megpróbáltam.

Közben nézegettem ezt a sablont, meg kerestem más háromhasábosokat, kevés sikerrel, mert amiket találtam, azokat nem tudtam felhasználni, mert hibaüzenettel visszadobta a renceeeer, így lehet, hogy visszatérek két hasábra, addigis töprengés van, nameg hegyek virágokkal písszel meg minden.

Ma írtam ZHt (nem lett jó), voltam edzésen (ami jó), majd moziban (szintén jó), és most aludni kéne, már a Comedy Central  sem megy. Aztán lehet, hogy inkább alvás helyett újrahangolom a TVt, jamert rendeltem egy nagyobb csomagot, mert a nagyobb az hűség nélkül olcsóbb volt, mint a hűség nélküli jelenlegi. Logikus. Fogyassz, herdálj, szenvedj.

Más:

HELP! Mozilla alól a bejegyzésszerkesztő nem akar működni, piciben nyílik meg a szerkesztőablak, ami így használhatatlan. IE alól okés, de azt meg utálom. Ötlet? Érdekes, hogy otthonról működött, de innen az albérletből nem.

És bakker, megint mennyi mindenről akarok írni, időm meg semmi.

Március 15., este 10 óra, piros metró. Három fiú, bakancs, csuklya, egyikőjükön gázmaszk, velük egy zászlót cipelő lány. Hangosak, alkoholtól bűzlenek, érzem, mikor leülnek mellém. Veszekednek, hadonásznak, rugdalják egymást, a lány hangosan sipákol, hogy hagyják már abba. Immár az egész szerelvény őket bámulja, a fülembe dugott zenén keresztül is hallom: "hol van még tüntetés? Menjünk oda!" kiabálják kezükben sörrel.

Nálam a szablyám. Komolyan megfordul a fejemben, hogy felállok, és véresre verem a pofájukat... nem is kell sok hozzá, de végül csak elérünk a végállomásra. Én meg megállapítom magamban, hogy ezek a véglények csak annyiban jobbak, mint a cigányok, hogy ők nem fognak egy tucatnyi gyereket a világra szarni.

Nemzeti ünnep volt ma.