Ottalvós szilveszteri buliban voltunk, nem indult túl fényesen, mert a gyerek körülnézett, meglátta a sok idegent, a szaladgáló gyerekeket, és olyan vigasztalhatatlan sírásban tört ki, amit eddig nem nagyon láttam tőle. Szabályosan kapkodta a levegőt és hüppögött. Később egyesével vittem oda mindenkihez, úgy is elég bizalmatlan volt, de aztán bevetettem a csatos hordozót, és utána semmi baja nem volt. Rágcsálta a pántot, nagy szemeket meresztett, és néha még egy-egy mosolyt is megeresztett. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen idegen helyen is viszonylag jól aludt, a tűzijátékra megébredt, meg még hajnali 5-kor, mikor beindult a légzésfigyelő riasztója (nem volt elég érzékenyre állítva, fals riasztás). Amúgy meg aludt fél 8-ig, amikor is arra ébredtem, hogy teljes odaadással kapirgálja az utazóágy hálós oldalát.
Este megkaptam a Joking Hazard társasomat (amerikában élő ismerőshöz rendeltem), és az a jó a kickstarteres projektekben, hogy mire megkapom, addigra el is felejtem, hogy mennyi pénzt adtam érte hónapokkal ezelőtt, és olyan, mintha ajándékba kapnám.
Másnap délelőtt még ott hédereltünk, a kislány már nem félt senkitől, mindenkivel haverkodott, illetve megtette az első bizonytalan mászó mozdulatait. A térdét már előre tudja húzni, a kezét még nem, ettől a vége pofáraesés, de eddig egész jól bírja. A többi gyerek ultrajófej volt vele, mindenki őt akarta szórakoztatni, amit persze marhára élvezett.
Ettől függetlenül nem szeretném, ha az évem olyan lenne, mint a mai napom. Fáradt voltam egész nap, délután le is kellett feküdnöm aludni, aztán fáztam, a kicsike többször nagyon erősen sírt (altatni próbáltam, miközben éhes volt, gratulálok). Amúgy tökre megértem, hogy időnként balhézik, mert mi meg hajlamosak vagyunk elkurvulni, és nem értünk a szép szóból. Ma este is még játszottunk vele egy kicsit, miközben már álmos volt (csak nem tűnt annak), erre teljesen kiborult, hogy nem igaz, mit tökölünk még, hagyjuk aludni. Este hét volt. Az én fajtám <3 Ja, és hét hónapos lett, hurrá!
Ezt mondtátok