Ezt mondtátok

  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • AnnGel: @isolde: sajnos nem tudok részleteket, hogy kivel megy hogyan szokott konfliktusa lenni a gyerekem... (2023.06.09. 13:08)
  • isolde: Én pont bírtam anno az oviban a verekedős gyerek anyukáját, mert jó fej volt. De lehet, hogy csak ... (2023.06.09. 07:32)
  • Utolsó 20

2011.04.03. 15:09 AnnGel

Csapatépítő tréning


Amikor még a pályázatíró cégnél dolgoztam, indítottam egy meghívásos blogot, amiben szabadon kimérgelődhettem magam. Azóta már szerethetőbb munkám van, így a blog sem frissült több, mint egy éve, viszont van olyan poszt ott, amit szeretnék megosztani másokkal is. Jöjjön hát az akkori csapatépítő tréningem beszámolójának változatlan újraközlése.

****

2009. október 4.

 

A csapatépítő tréningről

Az elején tisztáznám, hogy ez nem beszámoló. Nem írom meg, egészen pontosan melyik nap mit csináltunk, mik voltak a feladatok, mivel azt hiszem, ez a legkevésbé érdekes ebből a pár napból. Csak két szituációt szeretnék részletesen bemutatni, két olyan helyzetet, melynek szerintem nem kellett volna megtörténnie, amiknek szerintem nincsen helyük egy olyan eseményen, ahol az lenne a cél, hogy erősítsük a csapatszellemet, hogy hatékonyan, de jobb hangulatban dolgozzunk együtt.

Az első este egyik meghatározó élménye (amellett, hogy láthattam az egyik igazgató kivillanó heréit) az volt, mikor megjelent a csontrészeg vezérigazgató és leöntött whiskey-vel, miközben a jakuzziban ültem, utána pedig azt üvöltötte a legifjabb gyakornoknak, hogy "B. bazdmeg, vetkőzz!". Aztán az egyéb vezetők (nálunk meglepően sok igazgató meg vezető van) belökdösték egymást a nagy medencébe, és láthatóan nem aggasztotta őket, hogy a kezükből a pohár az itallal együtt a vízben landolt.

A második éjszakát sátorozással töltöttünk, az, hogy fáztam, és emiatt egész éjjel a tűz mellett virrasztottam, az kevésbé volt kényelmetlen, mint elviselni az ott sztorizgató külsős munkatársat (akit hálisten csak havonta egyszer látok, és akkor sincsen dolgom vele).

E-ről (kb 45 éves) komplett modorosblog bejegyzést lehetne írni. Ő az a fajta ember, aki szerint a bunkóság az jópofa, és magáról is azt hiszi, hogy nagyon humoros. Aki nem segít fát hordani, mert ő a menedzser, és ő csak itt ügyel, és mi lányok milyen jól szedjük a tűzifát, csináljuk csak hehe, ő figyeli a tüzet. Amikor a tűz már kezdett kialudni, mondtam neki, hogy hé, hát figyeled? Ja, ő csak figyeli, nem rakja, csak nézi hehe. Sátrat nem állított, de egész este azzal ijesztegette a népet, hogy majd befekszik éjszaka valaki mellé, mert valahol aludnia kell. Hehe. Részegen azokról az időkről mesélt, amikor focista volt, és 600 csajt csinált meg, "itt dögöljek meg bazdmeg, ha nem igaz bazdmeg". Órákon keresztól traktált minket ezekkel a történetekkel olyan hangerővel, hogy a sátorban alvók sem tudtak tőle pihenni (és ő volt a legjobban felháborodva, mikor reggelt felébresztették a beszélgetésükkel a tűz köré gyűlők).

Mikor a csajok lefeküdtek aludni, akkor állandóan keltegette őket fasságok miatt, pl B-nek lentebb van a feje, mint a lába, infarktust (!) fog így kapni, és fel akarta ébreszteni, hogy ne feküdjön így. Úgy kellett vele beszélnem, mint ha értelmi fogyatékos lenne: a szemébe néztem, és lassan magyaráztam neki: "Alszik, nem látod? Hagyjad már aludni!" Szerencsére jött még egy másik részeg munkatárs, aki elküldte a francba, "E. bazdmeg rákúrlak a tűzre bazdmeg, hagyjad már aludni őket, ne ordítsál bazdmeg" stílusban.

Hajnali három körül rám szólt, hogy igazítsam meg az egyik fát a tűzben, én meg felvilágosítottam, hogy ezt inkább nem, mert izzik. A javaslata az volt, hogy a bakancsommal lökjem meg, amire nemet találtam mondani, mivel a bakancsom nem erre való. Erre teljesen kiakadt, hogy mi a faszért nem lehet azt meglökni, ha cigányt tudok vele taposni (?!?!), akkor azt a fadarabot miért nem. Sokkolt a beszólás, mert nem tudom, ezt hogyan rakta össze, így csak annyival tudtam reagálni, hogy megjegyzést tettem az esze mennyiségére, mire egy másik munkatárs lecsitított, hogy "jaj, értsed már az E. vicceit". Mert igen, többek szerint ő egy jópofa ember, csak érteni kell a vicceit.

Nem mondom azt, hogy soha senki ne igyon, de ha valakinek az a szórakozása, hogy italt borogat a medencébe, vagy talajrészegen a (fiktív) szexuális élményeiről harsog, akkor menjen el a barátaival, és tegye ezt. De ne a beosztottjai előtt, ne egy ilyen tréningen. Hogyan gondolhatják azt ezek után, hogy tőlük bármiféle kritikát komolyan tudok venni a jövőben?

Vagy én lihegem csak túl? Ez a normális, ez a helyes, ez a jó? Nem árt ez többet, mint amennyit használ? Használ bármennyit is?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr385160256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása