Oroszból most jutottam el arra a pontra, ahol már nem képes több ragozási táblázatot befogadni az agyam, így amikor beleerőltettem a birtokos esetet, akkor az egész összeomlott, meggabalyodott és beszippantotta egy fekete lyuk. Utána azon filóztam este fél 10-kor hazafele menet, hogy milyen jó lenne X-aktákat nézni, közben pattogatott kukoricát enni, és lőn, a pasim azzal várt, hogy letöltötte a soron következő részt, és van kukorica is. Meg bögrés leves (az látens igényem volt). Tökre megéri a telepatikus kapcsolat kiépítése.
A mai nap pedig azok közé az álmos keddek közé tartozott, amikor azon vettem észre magam, hogy rettenetesen unom a munkám 60%-át, és fizikai fájdalmat érzek a táblázatoktól, illetve makrót is csak addig volt izgalmas írni, míg az volt a cél, hogy elvégezzen egy bizonyos műveletsort, a felhasználóbaráttá alakítás pedig sehogy nem megy. ("Mi az, hogy leáll, ha rossz adatot írsz be? Persze, hogy leáll, hát ne használj rossz adatot!")
Ma semmi sem jó*, álmos vagyok, az a baj. Álmosan ne engedjetek emberek közé.
*Sütött a nap, és a fogorvos pedig megjegyezte, hogy nem fog belőlem megélni, szóval történnek pozitív dolgok is, csak ilyenkor nem veszem észre.
Ezt mondtátok