AnnGel blogja

Most vettem észre, hogy a nyakamat összefogta a frissen festett hajam (ami elvileg vadító lila, de a valóságban csak sötét színű valami), szóval most szeretném elmondani, hogy nem rohad a bőröm, csak festékes. Ez fontos.

Visszaolvasva jövök rá, hogy az utóbbi hetekben mindig arról blogolok, hogy nincsen időm blogolni (vagy arról, hogy nincsen időm dolgokra), ahelyett, hogy arról blogolnék, mit is csináltam valójában. És mikor végre írhatnék, elfelejtem, miről akartam, addigra elszáll az ötlet…

Tegnap benn ragadtam egy bevásárlóközpontban. Az ég elsötétedett, és az esőfüggönytől olyan érzésem támadt, mint ha köd borítana mindent. Álltam a kijárat előtt, ázott felnőttek szorongatták gyerekük kezét, és néztem a semmibe, ahol néha felsejlettek a menekülő emberek…

A fejemben kerek blogposztok vannak, melyeket mindennapi utazás közben fogalmazgatok. Ízlelgetem őket, elégedett vagyok velük, úgy érzem, kifejezik azt, amit érzek és mondani akarok. Gondolatban írtam már Stephen King novellásgyűjteményéről, Fehér Klára: Bezzeg az én időmben...…