Mostanában eléggé bajban vagyok az öltözködéssel (ruhák, mindig csak a ruhák!). Mi az, amiben nem fázom reggel a metró felé menet, vagy este fél 10-kor, de nincsen melegem a túlfűtött vonaton? Rétegesen öltözködni csak felül tudok, a nadrágot meg a csizmát nem cserélgethetem.
Ezt leszámítva különben nagyon hangulatos utazni, hamar megszoktam a sötétet, és már elképzelni is nehéz, milyen lehetett tűző napon sietni az állomásra, árnyékba menekülni a munkaidő után. Most már csak a lámpák égnek, vizes a beton, köd kavarog a bokrok körül, tompán fénylik minden, legalábbis amikor éppen nincsenek kiégve az égők.
Tegnap is úgy tűnt, mint ha oroszóra alatt eltűnt volna a város, és mindig csak az a pontja létezett, ahol éppen én voltam. A piros hetes vonala, az Oktogon, ahol feldíszített fák derengenek, és ahonnan nem messze állítólag dohszaga van a ködnek.
Ezt mondtátok