Két hétig szabin voltunk, ebből egy hetet (vagyis nem, mert keddtől szombatig) Ischia szigetén nyaraltunk Forioban, amiről egy barátnőnk azt írta, hogy egy igazi kis autentikus város, és igaza is volt. Kellett egy nap, hogy átálljak a helyi tempóra, hogy nem igazán van járda, és álladóan el akarnak gázolni robogóval, de azon kívül tényleg hangulatos volt. Olaszok kedvelt üdülőhelye, pont annyira turistás, hogy kellemes legyen, de látszik, hogy sokan élnek ott. Volt viharos tenger, meg hányás a kompon odafelé, egyik nap robogót béreltünk, másik nap motorcsónakot, jókat ettünk, punnyadtunk a medence partján, fürödtünk kicsit tengerben is, szóval fullos volt az élmény. Közben szomorú is vagyok, mert ez a medencés szállás reggelivel olcsóbb volt, mint a tiszafüredi kempingben az apartman, és milyen igazságtalanság már, hogy ott az olaszoknak, főleg a Nápoly környékén élőknek ez tökre nem egy luxus dolog, nekünk meg most már a belfüldi utazás is az, hurdurr.
Jövőre azt fogjuk csinálni amúgy, hogy kipróbáljuk, hogy dolgozunk közben, és akkor legalább a szabink nem fogy, és akkor nem aközött kell választani, hogy a gyerekekkel töltjük a szabadságot, vagy nélkülük.
Na de Olaszország után pár nap pihenés otthon, és aztán felpakoltuk a fél háztartást, és Tiszafüreden töltöttünk pár napot a gyerekekkel. Évről évre javul a helyzet, és kezd a gyerekekkel nyaralás tényleg nyaraláshoz hasonlítani (mármint nekünk, szülőknek). Nagyon sok családot láttunk 1-2-3 éves picikkel, úgyhogy gondoltam megállok egy pillanatra és hálát adok azért, hogy a gyerekek már nagyobbak.
- Először is: fél 10-től fél 9-ig aludtak minden nap.
- Nem kell már napközben altatni, ami hatalmas előrelépés (innen is elnézést az óvónőktől, good luck), nem horror az idegen helyen altatás, ugyanazokon a szarokon elélnek, mint mi (virslis peksuti, hotdog, pizza, lángos, sült krumpli). Nem kell vinni külön kaját, kanalat, előkét.
- Tanösvényeken el lehet őket engedni, nem para, hogy nem látjuk őket pár percig (bár egyik nap fiamra vérző térddel találtunk rá, másnap meg seggig sárosan). A kenguru parkban (Tiszaderzs) órákig játszótereztek és játszóházaztak, míg mi kávéztunk. Peak parenthood pillanat volt abszolút.
- Nincsenek földön fetrengő leolvadások, bár helyette van kitartó nyúzás és nyafogás, de azt jobban bírom.
- El lehetett velük menni vízi akadálypályára, ami nekem ment a legrosszabbul (és mindenem fáj). Karúszóval ellubickolnak a vízben, nem belém kapaszkodnak folyamatosan.
Most meg próbálok visszarázódni a hétköznapokba.
Ezt mondtátok