Idén három napig szülinapoltattam magam, utolsó huszon, jövőre már harminc, amivel teljesen ki vagyok békülve, mert amúgy ennél idősebbnek érzem magam. Pénteken program kettecskén, ismét Momentán Rögvest, szakadtunk a röhögéstől, szerintem veszek szüleimnek karácsonyra jegyet, nekik is tetszene. Utána meg vacsora, éjfélre haza, belopakodtam az alvó picinnyhez, és néztem, ahogy alszik (ez egyelőre cuki, csak később lesz creepy!). A momentános előadás szünetében felhívtam anyum, hogy minden jól ment-e, leszúrt, hogy ő olyan fajta nagymama, akire ha rábízzák az unokát, akkor ne telefonáljon rá az anyuka, hogy minden oké-e, azistenitneki.
Szombaton házibulit csaptam, fél napot a konyhában töltöttük, mert túlvállaltuk magunkat sütés terén, délután 4-kor azt éreztem, hogy bárcsak inkább ne lenne buli, eléggé kipurcantam. Úgy hirdettem meg, hogy aki a kicsikét akarja gyömöszölni, az jöjjön 5-re, mert 6-kor lövik neki a pizsit, és hát sorban álltak a barátaim, mindenki meghöntörgette, a gyerek is tök jól bírta, simán elaludt fürdetés után, nem volt túlpörgéspara. Beizzítottam a bébiőrt, rácsuktam az ajtót, lehetett hangoskodni, de mégis tudtam, hogy meghallom, ha para lenne. Az utolsó vendégeket fél 11-kor zavartam haza, legnagyobb sikere a nyers sárgarépának volt sajtos szósszal. Annyira jól sikerült, hogy ilyet rendszeresen fogok szervezni, hiszen egyelőre ez a legegyszerűbb módja annak, hogy férjemmel egyszerre mindketten társasági életet éljünk.
Vasárnap meg szüleimmel ebédeltem, elmentünk egy étterembe, a picinny közben vidáman nézelődött, tényleg nem értem, mivel érdemeltem meg egy ennyire nyugis babát, komolyan beszarás.
Ezt mondtátok