The final victory
Has crushed the autumn silence...

Az estére nem tudok mást mondani, mint hogy apró csodák sorozata. Véletlenek nincsenek, ezt már régóta tudom, de ez az este...

Enyhe gyomorgörccsel indultam koncertre, mivel előtte nap Heidenfesten nem láttam, hogy bárhol lehetne jegyet venni a helyszínen, s bár nekem már volt, Garounak még nem. Késve érkeztünk, kapunyitás 19.00-ra hirdették, mi fél 8 körülre keveredtünk oda, de nem maradtunk le semmiről, bezárt ajtók előtt hatalmas sor fogadott minket. Körülnéztünk, hátha találunk egy másik ajtót, vagy ablakot "kassza" felirattal, de nem, így odamentem az első emberhez, aki útbaesett, és megkérdeztem, tudja-e, hol lehet jegyet venni. Nem tudta, de minő meglepetés, van egy eladó jegye, mert barátnője megbetegedett és nem tudott jönni. Micsoda véletlen.

Remember Twilight-ról nem tudtunk semmit, hegedűs zenekar, nem volt rossz, igaz jó sem, vártam már, hogy végezzenek, bezsongtam már Haggardra. Első sorba furakodtunk, mivel nem aggódtam összetaposás miatt, ez a zene nem pogós, és kb feleannyian voltak, mint Heidenfesten, így nem volt nyomorgás sem. Beállás közben említette Garou, hogy a legutóbbi koncertjükön a Final victory-ból énekeltettek, ő pont ma értette meg a szöveget a buszon ülve, szóval gyorsan megtanította nekem is. Várakozás közben el is dúdoltam párszor, mert eddig csak annyit tudtam belőle, hogy "The final victory hmmm hmmm hhhmmm silence".

Aztán megjöttek. Ők. És Su, (az egyik énekesnő) úgy táncol, úgy mozog, hogy még én is tátott szájjal bámultam. És a zene... gyönyörű. Hatalmas élmény volt első sorból nézni őket, hallani őket, torkom szakadtából üvölteni, hejj-hejjezni (fájó torokkal persze, Heidenfest eléggé betett neki). Su pedig mindenkivel felvette a szemkontaktust, mindenkire rámosolygott, egy tündér az a csaj. Az énekeltetés sem maradt el, The final victory... Énekeltem, mint a valagadűt veréb, és MEGHALLOTTÁK! Asis mondta, hogy oké, a fiúkat hallja, de hol maradnak a lányok? Majd rám mosolygott, rám mutatott, és mondta, hogy engem hallott. Azután letörölhetetlen lett a vigyor a képemen, mert hallottak, engem, és ez vííííííííj.

A koncert befejeztével Garou kétszer is kapott Asis-tól (egyik énekes) pengetőt, miután mutatta, hogy az elsőt kiverték a kezéből, és nem találja. Az már csak plussz poén, hogy egy hülye részeg állat kiverte a másodikat is a kezéből, engem meg majdnem összetaposott, így úgy leordítottam a fejét, hogy a körülöttünk állók csak néztek. Aztán a tömeg elvonult, mi pedig nem is egy, nem is kettő, hanem három pengetőt találtunk a földön, hehe. Így kell ezt.

Garou előrelátó módon hozott magával fényképezőgépet, tudta, hogy a tagok koncert után szoktak a rajongókkal fotózkodni. Kár, hogy az elemet nem hozta el bele... Nade így is lett aláírásunk, nekem Asistől, Sutól, a másik szoprán csajtól (elfelejtettem a nevét, és nem találom neten sem, hamu a fejemre (update: Manuela)) és Fifitől (ő is énekes, csak tenor) (igen, 5 énekes van). Fifi rámnéz: te voltál az, aki énekelt? Nekem meg majdnem leesett a fejem teteje, úgy vigyorogtam, hogy igen, én vagyok a singing girl. És azt mondta, hogy hallott engem. ENGEM. VÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍJ!

A társaság, főleg az énekes csajok, meg az egyik hegedűs, rendkívül barátságosak, közvetlenek, és imádják a rajongókat, mosolyogva dedikálnak, állnak össze bárkivel egy fotó erejéig. Egy élmény volt velük találkozni, ha legközelebb jönnek (és azt mondták, az nemsokára lesz), én biztos ott leszek.

Haggard! Haggard! HaggardHaggardhaggardhaggardhagagagagaggaaarrrd.

(Garou beszámolója itt.)