AnnGel blogja

Annyiszor megnyitottam mar az uj bejegyzes oldalt, hogy na most majd akkor irok, de tenyleg, csak aztan ilyenkor lefagy az agyam, nem emlekszem semmire, nem tortenik velunk semmi emlitesre melto. Mint mikor fiamat kerdezem az iskolarol, es azt mondja nekem, hogy "csak a szokasos". Hogy lehet "szokasos", ket honapja jarsz csak ide??

Szoval csak a szokasos.

Kiprobaltam az osztrak haziorvosi rendszert, mert beteg voltam, aztan kiderult, hogy csak 3 nap utan kell orvosi igazolas, annal kevesebb nap eseten csak szolni kell, meg beirni a time systembe, es ennyi. Ja, es persze a teljes fizetes jar betegseg alatt is itt a hanyatlo nyugaton.

Ennek oromere most a fiam is lazas lett, ugyhogy guglizgatom a gyerek utan jaro betegszabadsagot is.

Lanyom indokolatlan sebesseggel szedi magara a nyelvet, teljes mondatokat megfogalmaz mar, fogalmam sincsen, milyen lehet a fejeben lenni most. Tudja az iskolaszereket, szamokat, szineket, eteleket, allatokat. Asszem. Fiam meg csak egy-egy szoval kommunikal, de legalabb mindketten megtanultak azt is, hogy egy-egy szo plusz sok mutogatas igazabol a legtobb szituacioban  eleg is.

Haladunk a lakas berendezessel is, a hetvegen raktunk fel kepeket, meg lassan lesz vegre etkezoasztal is. Kozben lehullottak a szemkozti parkban a fak levelei, es ezert latjuk a tavat az agybol fekve. Azert ez eleg fasza.

Szinte kethetente hazajarunk, leginkabb probak es fellepesek miatt, de a nagyszulok amugy is varjak, hogy talalkozhassanak a gyerekekkel. Belejottunk az autozasba, vonatozasba is, ket es fel ora siman elmegy.

Az oszi szunetet Budapesten toltottuk (gyerekek a nagyszuloknel), a fonokom nem csinal problemat ezekbol, hivatalosan heti 3x be kell jarni az irodaba, de siman jovahagyja ilyen esetekben az extra homeofficet. Az oszi szunet egy heteben teljesen visszaalltam a gyerektelen uzemmodba, vasarnap fellepes, hetfon mozi, kedden szinhaz, szerdan es csutortok proba, penteken proba aztan halloween party. Minden nap kialudtam magam, 9-kor keltem epp, csak az elso meetingem elott. What a time to be alive. Aztan persze jott a lelkiismeretfurdalas, hogy ilyen jol elvagyok a gyerekek nelkul, mikozben nekik meg mennyire hianyzom, de majd fizetem a pszichologust.

Fura itt lakni, kicsit olyan, mintha el sem koltoztunk volna. Mindenhol magyarokba futok, munkamban angolul es magyarul beszelek foleg (mint ahogy elotte is), csak egy kicsit tobbet kell vonatozni a nagyszulokhoz. De kozben nincsen gyomorgorcs, nincsen romokban korulottem az osszes kozszolgaltatas, meg nem aggodok azon, hogy a tulaj vajon megint emel-e 10+%-ot a berleti dijon, es elviszi-e az egesz fizetesemelesemet.

Ugy erzem, hogy a nagy es lenyeges dolgokkal megvagyunk, a nehezen tul vagyunk, mar csak aprosagok vannak hatra. Csak aztan ezekbol az aprosagokbol is annyira sok van, es olyan sok idot elvesznek, es sosem fogy el.

Kellett nekem osztrak telefonszam, mert ha harom honapnal tovabb hasznalom a magyart folyamatosan kulfoldon, akkor egy ponton plusz dijakat szamlazhatnak ki. Oke, legyen uj elofizetesem, melyik legyen, mi legyen. Lett. Okes, be kene allitani a telefonomra, hogy esimmel meg dual simmel mukodjon, ehhez esimet kell konvertalni, valamiert nem megy a weboldalon keresztul, orakat cseszek el vele, vegul ugyfelszolgalatot kell vele felhivnom.

Ja de nem mukodik a telefonommal az uj sim, hiszen a telefonom nem kartyafuggetlen. Oke, akkor atkoltozok a ferjem regi telefonjara, azzal mukodik az uj sim, az esim-re valo konvertalast vegre meg tudom csinalni, mukodik a telefonom a magyar es az osztrak szammal egyszerre, csodas.

Aztan par hete elinteztem a gyerekek egeszsegbiztositasat, es kesobb vettem eszre, hogy rossz a kartyajukon a nevuk. Irok a hatosagnak, akik masnap maris valaszolnak, hogy mar a lakcimbejelenton is rosszul volt. Irok annak a hatosagnak is, valaszolnak meg aznap, hogy menjek be szemelyesen. Termeszetesen eddigra mar az iskola is rossz nevvel vette at a gyerekeket, minden iratukon rossz nev van. Ma bementem a lakcimbejelentokhoz javittatni, irtam emailt az egeszsegbiztositonak es az iskolanak is.

Voltunk szuloi ertekezleten is, kaptunk kodot az itteni kretaba (csak itt WiBi), ami nem mukodik. Ezzel is elszuttyogtunk ketten egyutt orakat, mire sikerult valamennyire mukodesre birni, most mukodik asztali geprol, csak mobilrol nem, az is valami.

Es akkor ezek mellett csak a szokasos, hogy a gyerekek kinottek-e a tornacipojuket, hogy kell-e venni vizfesteket, mit egyunk ebedre. Es olyan sok ez a heti harom bejaras, teljesen ugy erzem, hogy el vagyok maradva mindenfele hazimunkaval, nincs idom fozni, alig vagyok otthon, es nekem hianyzik az otthon leves, nyaff.

Ja es rendszeresen cseszik a posta a csomagot kihozni, mindig csak a cetli fogad hogy nem voltunk otthon, mikozben de. Grr.

De amugy meg eleg fasza minden, szeretjuk a lakast, es egyre szebb, tettunk fel polcokat, kepeket, atrendeztuk a haloszobat (mar megint). A gyerekek eddig eleg lelkesek az iskolaval kapcsolatban, a suli gyonyoru, vadonatuj, segitokesz mindenki. A munkam is erdekes, az emberek kedvesek, az iroda nagyon meno.

Kimerito par het volt ez, a rutin hianya nagyon megviselt. Jopofa volt, hogy egy darabig csak enyem volt a lakas, de megsem tunt otthonosnak, utana meg hazamenni a masik szetszedett, dobozokkal teli lakasba, ahol a gyerekek nem talaltak fel magukat, na az sem volt jobb.

Mostanra lett ennek vege, hetvegen eljottem a gyerekkel Becsbe, ferjem meg a macska hetfon jott utanuk. Ugyhogy vegre mindenki itt van. A macska!! A macska nagyon hianyzott. Nyilvan a gyerekeim is, de a macska!!! Hanyszor ultem a kanapen, es vartam, hogy odajojjon. Na de most itt van mar o is.

Voltunk hetvegen Technisches Museumban, kovetkezonek a Naturalhistorischesbe szeretnek a gyerekekkel elmenni. Most mininyaralunk meg, a kozeli parkban csaszkalunk, hevereszunk a padokon, piknikezunk. Elmentunk a Praterbe is felulni nehany dologra, ma meg a kozeli strandon hesszelnek a gyerekek az apjukkal, mig en a GDPt kapalom (6 percre lakunk egy strandtol. GYALOG!)

Holnap megyunk a suliba beiratkozni, hetfon meg az elso nap. Izgi lesz, a gyerekek is kivancsiak.

En meg ma megkaptam az elso osztrak fizumat.

Na igy, hogy heti szinten vonatoztam a ket varos kozott, azert bele lehet futni faszsagokba.

Pl hogy a keletiben var a felirat, hogy a jaratom, de kivetelesen csak az, kelenfoldrol indul a keleti helyett, ahova persze nem ertem mar at idoben. 

Meg azert ha tele van a vonat, akkor hiaba a legkondi, ha SZAGOK vannak. Pfej.

Meg azert 20 perc kesest csak osszeszed minden alkalommal. Meg vadaszni kell a mukodo wc-ket. Na mindegy.

Egy csomo minden maradt vazlatban, koztuk ez is.

Jol elmaradtam a dokumentalasban, pedig szeretem idonkent visszaolvasni a blogot, bepillantast nyerni nehany evvel ezelotti onmagamba.

Majusban ott tartottunk, hogy eldolt, hogy akkor koltozunk Becsbe. Azota lement nehany het.

Megvolt az utolso fellepesem, a szolom fantasztikusan sikerult, nagyon jol ereztem magam, a tanarom a nyakamba borult az eloadas vegen, rengeteget jelent, hogy ilyen buszke volt ram. En is buszke vagyok magamra.

Aztan kerestunk lakast, talaltunk, alairtuk, atvettuk. Letelt ket honap felmondasi idom a vilag legjobb cegenel, volt egy utolso csapatebed, lelkiismeretesen megtartottam az utolso meetingemet, befejeztem az utolso specifikaciokat is, korbejartam az irodaban csendesen sirdogalva, majd leadtam a kartyamat.

Kozben kivalogattuk a cuccainkat, dobozoltunk, kikoltoztunk az alberletbol vissza a sajat (budapesti) lakasba, es ezzel parhuzamosan a becsibe. Most is ketfele vannak meg a cuccaink, mert a gyerekek meg pesten, en meg mar becsben kapalom a gdpt.

Intezzuk a hivatalos ugyeket, lakcimbejelentes, egeszsegbiztositas, netbekotes.

Egy hete kezdtem az uj cegnel, egyelore nincsen sok dolog, kotelezo trainingek, ismerkedes az irodaval, a kollegakkal, de most elkezdtem rarepulni az emberekre, hogy adjanak konkret feladatot, mert tok hulyen erzem magam.

Hat igy roviden ennyi. Az augusztus meg kaotikus, hazajarok minden heten, hogy talalkozzak a gyerekekkel, aztan szeptembertol majd beall a rutin.

Nem írtam már pár hete, igazából megy az élet a maga medrében, vagy hogy kell ezt mondani. Sokat táncolok, volt most két fellépésem a kortárs hiphop csapattal, vagyis most már csak trióval. Nagyon hálás vagyok értük, rendkívül élvezem, és megtisztelő, hogy velük szerepelhetek. Még lesz velük egy fellépésem egy hónap múlva, aztán gála a törzsi csapattal, ahol a szólómat is előadom. Január óta készülök a szólómra, én még életemben nem edzettem, nem készültem ennyit semmire, és időnként felmerül bennem, hogy ezt hogyan fogom bírni, hónapokon át minden héten magánórán ezt az egyetlen koreográfiát gyúrni, de aztán itt is vagyunk mindjárt. Elment ez az idő, én pedig közben erősebb lettem, precízebb, jobb a kondim is. Meg talán megtanulok a végére rendesen spiccelni is. Hatalmas élmény.

Kiélvezem ezeket az utolsó fellépéseket, mert a héten kaptam egy ajánlatot egy bécsi cégtől, és augusztus elején kezdek. Szóval költözünk. Ma felmondtam a cégnél, amit amúgy imádok. Kurva szomorú vagyok.

Az elmúlt egy hónapban volt Szimpla fellépés, ami hatalmas nosztalgia volt, olyan táncosok jöttek el, akikkel 10+ éve ugyanígy együtt készülődtünk fellépések előtt. Tiszta időutazás.

Aztán egy csomó filmet meg előadást láttam, pl az Áradást (Flow), ami nagyon cuki és gyönyörű, az Emilia Perezt, ami nagyon meh, sajnos a Cseresznyéskertet is utáltam a Katonában, de még annál is jobban a Többszörös Orgazmus c. darabot (12 perces hangüzenetekben rantoltam róla barátaimnak) (most itt nem fogok) (de gyakorló poliamorként nem éreztem magam reprezentálva, na).

Szóval ilyen szempontból ez nem volt egy szerencsés hónap.

Ja de voltunk a müpában recirquel előadáson a gyerekekkel, és ez volt az első olyan előadás, ami nem kifejezetten gyerekeknek szólt, de elvittük őket, és élvezék. Nagyon szeretem az újcirkuszt, és nekik is tetszett, cukin kommentálták ("anya, átdobta a nénit, ez veszélyes!").

Aztán volt néhány állásinterjúm, de egyikből sem lett semmi (egyik cégnél végül nem töltötték be a pozit, amire jelentkeztem, másik cég meg sokallta  afelmondási időmet). Lehangoló.

Voltam közel két hetet influenzás is, de azóta elmúlt. Azóta meg továbbra is a tánc van fókuszban, edzek, meg próbákra járok, szeretem.

Na kiről derült ki, hogy vadul vashiányos? Na kiről? Csak nem arról, aki hetek, sőt hónapok óta arról panaszkodik, hogy mennyire kimerült? Shocking.

Persze a kivizsgálások ettől még nem érnek véget, mert most meg az gyanús, hogy ennyire vashiányulok normális étrend mellett. Nem gondoltam volna, hogy 37 évesen már mamika leszek, aki a leleteiről beszél, de here we are.

Interjúzok megint egy helyre (az előző azóta sem szólt vissza, tényleg pofátlanság interjú után ghostolni), a második kör lesz pénteken. Állandóan az jut eszembe, hogy ha találok másik munkát, akkor már nem leszek medicoverre befizetve, és ezért még most gyorsan végére akarok érni minden eddig halogatott vizsgálatnak. Meg hogy nyáron már költözködni fogunk, ezért egy csomó minden meg akarok csinálni még az első félévben. Sőt, ha kapok munkát, és el kell kezdenem heti néhányszor egy bécsi irodába bejárni, akkor az teljesen borítja a heti rutinunkat, és erre még gondolni sem merek. Nyilván nem fogok tudni heti kétszer táncra járni, ha közben heti x este otthon sem vagyok a munka miatt.

Szóval emiatt egy csomó régóta halogatott dologba fogtam bele, amik most remekül összecsúsztak, és most (surprise) fáradt vagyok. Az elmúlt kb hat hétben:

• Leszedettem a szemem körüli fibrómákat egy bőrgyógyásznál
• Dietetikussal konzultálok az indokolatlannak tűnő deréktáji hízásomról
• Vérvétel, cukorterhelés, endokrinológia
• Elkezdtem a nyári gálára a szólómat csinálni a tanárommal magánórákon
• Bevállaltam egy májusi fellépést, amire kell majd külön próbálni mert teljesen új koreó lesz
• A januárban előadott koreónkból pedig szeretnék egy profi videót csinálni, amihez szintén kell próba, plusz maga a videózós időpont
• Fiamnak le kell papírozni a státuszát a pedagógiai szakszolgálaton, amire nyilván délelőtt 11-re kell felmérésre vinnem, hogy aznap  alig lehessen dolgozni

De lassan végére érek mindennek.

Tegnap nagyon megijedtem, mert már attól iszonyúan kimerültem, hogy kisétáltam a buszhoz, elmentem a fodrászhoz, majd megint hazasétáltam a buszmegállóból, fel a másodikra (ez így összesen kb 3.5 km séta). Aztán rájöttem, hogy most, hogy hideg van és nehéz felkelni, ettől minden nap férjem viszi a gyerekeket autóval a suliba, így az a reggeli ~ 1km sétám, amit a suliból hazafelé le szoktam nyomni, na az hetek óta nincsen. Milyen gáz már.

Pénteken állásinterjú! Nem az a szintű pozi, amit most csinálok (ahhoz általában folyékony német kéne), de csináltam már hasonlót, elég hozzá az angol, full remote, ami jól jönne, amíg még itthon élünk a suliév végéig. Nagyon ideális lenne valami ilyesmi, mert ha amúgy valami hibrid munkát kapnék "túl korán", akkor meg rengeteget kéne utazni, valszeg kéne szállás, ami sok idő, sok pénz, és nagyon megnehezítené az életet néhány hónapra.