Tudom, hogy járványügyi megfontolásból nem a legokosabb döntés, de mivel mi is eléggé bezárkóztunk, meg anyósomék is, ezért megkockáztatjuk, hogy náluk tölt néhány napot a nagylány meg a férjem. Annyira izgatott volt, hogy végre mehet a Mamiékhoz, hogy éjjel fél 12-kor még nem aludt, és ilyen sem volt még, de magam mellé vettem, és együtt aludtunk. Ez egyszerre awww, de közben meg hulla is vagyok, mert csattogtatja a fogát éjjel, meg keresztbe fekszik az ágyon.
Szóval most szűk 3 napig csak egy gyerekem van, anyám foglalkozik a kisfiúval napközben, én dolgozom, aztán délután átveszem. Azt hiszem, mindenkinek jól fog esni ez a pár nap, férjem is talán többet tud pihenni, anyám is, én is. Amúgy a gyerekekre olyan szempontból egy szavam sem lehet, hogy ne hagynának dolgozni, mert tökre megszokták, időnként bejönnek, kimennek, de nem nyomkodják a gépem, nem nyúznak, hogy menjek ki. Tegnap délben lányom beült az ölembe, hogy én meséljek neki lefekvés előtti mesét, mondtam, h ezt a meetinget még megvárjuk (kamera ki volt kapcsolva), türelmesen megvárta, majd mikor elköszöntem, ő is belekiabálta, hogy bye!!!
Munkafronton amúgy nagyon elégedett vagyok, tényleg rugalmas, nem stresszes, most elkezdett beindulni egy projekt, ami érdekes, egy csomót tanulok. Mindenki tök támogató meg segítőkész, szóval meg lehet mondani a projekten, hogy ehhez meg ehhez nem értek, és akkor írtak nekem a fejlesztők összefoglalót meg útmutatót, hogy hogyan csináljam.
Jaj, de kellemes így egy gyerekkel. Fél 11, és még nem hallottam sírást és visítást.
Ezt mondtátok